Őszintén fel sem tűnt, hogy ilyen régen nem írtam. Pedig de, majd 2 hete. Szánom-bánom, vagyis dehogy. Túl sok minden nem történt eme közel két hét alatt. Mondhatni lófasz sem. Lelkileg jól vagyok, olyan nyugodt féleséget érzek belül, remélem ez tényleg érzés, és nem csak valami délibábos szívassuk meg ezt a tyúkot feeling. Változásról nem igen tudok beszámolni, max. lelkileg. Elkezdtem úgy pályázni állásokra, hogy a motiváció levelem inkább könnyed hangvételű, mintsem szigorú. Válasz eddig 2 db volt. Az egyik szerintem azért volt nem, mert mertem (fene a pofámat) 150e nettót írni egy 6 órás irodai munkakör bérigényéhez. A másikból majdnem lett egy interjú. De hálisten utána nyomoztam, én is és anyum is. Kiderült, hogy ügyfélszolgálati munkatárs címszó alatt inkább biztosítási ügynököt akartak volna keresni. Így még nem jutottam el az első interjúig sem. Mondjuk ebben az esetben ezt annyira nem bánom. Sajnos a napi állás és kecónézegetéssel eltöltött órák nagyon elszomorítanak. A helyzet jelenleg itthon az, hogy valaki aki mondjuk 30 felett akar munkát vállalni egy másik városban, akkor annak minimum lennie kell 2 nyelvismeretnek, diplomának és több éves gyakorlatnak, illetve alsó hangon is legyen neki(je) kb. 300e forintja a mellényzsebében, hogy ki tudja perkálni a kauciót illetve ne haljon éhen az első hónapban. Mélységesen elszomorít, és felháborít, hogy itt tartunk manapság. Hogy csak és kizárólag felsővezetőket keresnek meg takarítókat, és sor mellé operátorokat. Ahogy a fizetésekben sincs már középosztály, úgy állás tekintetében sem lehet normális középfokú végzettséghez kötött hirdetéseket látni. Hát az albérlet áraktól meg minden nap dobok minimum egy hátast. Szörnyű, lyukakért akarnak havi 80-90e forint plusz rezsit elkérni. Kérdem én tök naivan, hogy akkor az albérlőnek mégis mennyit kellene keresnie, hogy ezt az összeget ki tudja gazdálkodni? És a gáz a sztoriban az, hogy Győr és környékén a műszakban dolgozók alig keresnek nettó 100e forintot. Akkor hol lakjanak? Vagy mindenki arra számít, hogy aki dolgozni akar, az majd úgyis elmegy munkásszállóra? Ez lenne a megoldás, hogy az emberek akik mondjuk családosok számukra tök idegenekkel ossztozzanak egy pöcs szobán? Tudom milyen ez, és anno nem is értettem, hogy hogy lehet, hogy valaki évek óta munkásszálláson él. Hát így. Inkább bevállalja, hogy nincs magánélete, mert a lakbért egyedül nem tudná kifizetni. :( :( Ez azért nagyon gáz. De túl sokat már nem agyalok rajta, mert tök felesleges. Azon kell lennem, hogy minél több önéletrajzot tudjak elküldeni, és ha már lesz meló akkor a lakhatás is meg fog oldódni. Eddig is volt valahogy, ezután is lesz.

A múlt héten rekord gyorsasággal kiolvastam egy 6 éve vett könyvet. Ime:

Anno is tetszett, most is. Bár a végét kicsit összecsapottnak hiszem. A vonzás törvénye, illetve a Sors, az ok-okozati összefüggések ebben is bőven fellelhetők. Pedig anno ezt a könyvet emlékeim szerint "csak úgy" vettem meg. Akkor is Sz. volt az életemben, na nem a Kanadában momentán éppen a válását (durva dolgok ezek, de majd később kifejtem) intéző Sz., hanem egy FSz. Hát igen egy időben csak és kizárólag Oroszlánokat vonzottam be, de tényleg. Nem volt túl hosszú a mi kis kalandunk FSz-szel, de annál mélyrehatóbb.... :P A Sors nem kicsinyke iróniája, hogy akkori munkámból kifolyólag még azért tettem neki szívességet a kis kalandunk után is. De évek óta nem beszéltem vele, valamiért megszűnt az ismerősömnek lenni a face-n (nem, nem én töröltem ki). Szóval most könyv keresésben vagyok. Illetve annyira nem is, mert szombaton este megrendeltem ezt:

Ugye ez az a könyv, amivel egy ideje már szemezek. Végülis kb. a megjelenése óta. És eljött az idő. Bár még nincs a kezemben, mert a megrendelést visszaigazolandó e-mailt a mai napig nem kaptam meg. De elvileg a könyv írójával leveleztem ez ügyben a face-n, és azt írta, hogy küldeni fogják. Remélem, a könyvre is gondolt, nemcsak az e-mailre. :) Bírom a pasit, de azt hiszem erről már írtam. Ma is várom a rádió műsorát a RádióBézsen lesz este 9-től 11ig. Ez a hétfői program. Érdekes az élet, mert anno júniusban fedeztem fel ezt az oldalt, illetve Gábor előadásait, írásait a Face-n. Akkor még nem tudtam, hogy műsora is van, de amint erre is fényt derült mindig meghallgattam azt is - hálisten az összes adást le meg lehetett hallgatni később is, mint ahogy adásban volt. Már akkor elültetett pár bogarat a fülembe, hogy amiben akkor élek az nekem kurvára nem jó. És milyen igaza, vagy igazam volt. A kapcsolat azóta ugye véget ért, de Gábor követése, hallgatása, kommentelése megmaradt. Remélem, a könyve is olyan lesz, mint amilyenre az eddigi tapasztalataim alapján számítok.

Szóval mennyire durva dolgok vannak, mármint az életben a Sors néha azért kemény leckéket osztogat. Vegyük csak az én Sz. barátomat, akivel ugyebár mi már kimondva és le is írva lelki társak vagyunk. :) Szóval az én drága barátom tavaly szeptember elején fogta az oldalbordáját és kiment a nagy Kanadába szerencsét próbálni. Eltelt alig több, mint 2 hónap amikor is asszony pajti benyögte, hogy ő már biza nem szeresse az én Sz. barátomat, és ő már mostan elköltözik. A házasság, -mert ők már több, mint 2 éve azok voltak- gajra ment. Mindennek Kanadában kellett kiderülnie. Őrület. Állítólag asszonypajti azóta be is pasizott. Azért ezek csöppet kemény dolgok azt hiszem. Ma kaptam Sz. -től fényképet, azért megvan zuhanva nem kicsit, ezért sajnálom is, hisz velem anno jófej volt, és mindig is bírtam azt a nagy fejét. Mégha anno lehetett volna egy kicsit korrektebb is. De ez már az én balfaszságom volt anno (is).

Exemmel idén eddig egyetlen egyszer telóztunk, azt is lassan 2 hete. Érdekes volt, mert ő keresett. Végülis a nagy semmit veséztük ki tök normális hangnemben. Beszélgetni azért tudtunk anno is, csak az utóbbi időszakban elmaradtak a normális értelmes beszélgetések. Tudom, hogy nem kellett volna, de múlt héten jött a megvilágosodás, miszerint hiányzik. Nanebassz, már megint? De most máshogy jött ez, hisz eltelt már 2 hónap, azért az ember ennyi idő alatt már saccperköbö tudja külső szemlélőként figyelni a dolgokat, az eseményeket. Szóval hiányzik, az eleje a kapcsolatnak, amikor megismerkedtünk, amikor még voltak események az életünkben. Amikor még azon a putri helyen laktunk, de mégis elvoltunk. Az a szutyok lakás volt a kis szigetünk a gettó (szószerint) közepén. Tudom, hogy nem kellett volna - bár a lófasz, miért ne írhatnám le/ki amit és akkor éreztem? A pasim volt, évekig, ha kinevet, akkor is nekem abban a pillanatban jól esett az az üzit megírni és elküldeni. Nem is akartam vele semmit, meg is írtam, hogy minden bizonnyal a folyamat része ez is. Csak úgy éreztem, hogy meg kell írnom és kész. Érzelmekről pedig eddig sem, ahogy gondolom a jövőben sem fogunk beszélni. Pedig tudom, hogy vannak még érzelmek benne is.... Bár ennek túl nagy jelentősége nincs momentán.

Rohadt sokat fájnak a szemeim mostanában. A régi vagy inkább idei szokásomat még nem sikerült elhagynom, miszerint éjfél-fél 1 előtt nem igen kerülök ágyba. (Tegnap kivételesen 11-kor már feküdtem, de szerintem éjfélig tuti forgolódtam, mint a ringlisspíl) Tuti azért vannak oda a lesőim, mert sokat ülök a gép előtt illetve az utóbbi hetekben olvastam annyit, mint előtte évekig (sem). Öreg vagyok már, ez van. :( Most viszont jön a műsor, én meg megyek melós hirdetéseket lesni. Jövök még :)