Majd egy hete nem írtam, nem nem tudatosan maradtam el. Valahogy elmaradt. Bár ez inkább pozitív, mint negatív esemény. :) Mik is történtek ezalatt a majd egy hét alatt? Nagyon sokat olvastam, és nagyon sok mindenre rá kellett jönnöm, vagy inkább újra rájöttem dolgokra. Amiket eddig is tudtam, de…

Nem mondanám, hogy túl jól vagyok. Valami nagyon baszná a csőrömet, a gáz csak az, hogy nem igen tudom mi az, illetve a lófaszt nem tudom. A semmi, a nagy semmi bassza az orromat, mármár idegesítően. Ismét. Ahogy az az elmúlt időszakban lenni szokott. Várom, hogy elmúljon. Nem biztos, hogy ez a jó…

No, kérem szépen ahogy azt sejteni lehetett, egy csöppet alább is hagyott a lelkesedésem, márami ami a melókeresést illeti. Eddig egyetlen egy válasz, illetve inkább reagálás érkezett vissza, ezt a pályázatot is múlt héten küldtem el. No mindegy. A tegnapi kujtorgásos nap után már nem is igen volt…

Fantasztikusan szép, napsütéses napnak a végén írom ezeket a sorokat. Kemény orrfolyással fűszerezve. Nem vágom, hogy ennyi orrfolyásmentes nap után, miért pont ma, miért pont ennyire, de folyik az orrom, ahogy az lenni szokott, mintha muszáj volna. Pedig nem az. Ez sem lenne az. Ma olyan törődök…

Az úgy volt, hogy. Na kérem szépen a Sors vagy csak szimplán a netes világ nem igen akarja ezt a blogot. Nem tudom mi a bibi, úgyhogy nem foglalkozok én a jelekkel, és folytatom, mert "MENNI KELL TOVÁBB". A nem szeretés abban nyilvánult meg tegnap, hogy a drága laptopon alapjáraton nem éppen…

A majomka persze én lennék. Hogy miért pont a ketrecben? Hát momentán, vagyis ma feltűnően így érzem. Ma nagyon-nagyon hisztis picsa voltam, vagyok. Valami elképesztő módon. Értem is meg nem is. Ugye kurva sok bennem a jövőt illető kérdőjel, melyek nem akarnak elfogyni, csak az idő telik…

A címben saját magamat fényezem, illetve pont nem. Mert annyira gázul tudok viselkedni, vagyis inkább csak érezni. Nem igen találom a helyem, momentán, úgy érzem, hogy be vagyok zárva egy ketrecbe és ott vergődök, mert húznák már a p.csába, de nem tudok. Utálom, hogy tétlennek érzem magam, hogy…

Hát (valóban nem kezdünk Hát-tal mondatot, de mivel én írok, így kezdek), elindult az új év, a várva várt új év. Már el is telt kemény 5 nap úgy, hogy a nagy lófasz történt. De az keményen. Sajna ahogy anno is tartottam tőle kezd rámmászni, hogy most akkor mi a szent szar lesz velem érzés, mert…

Hát eljött, végre. Az új év, a szép páros, a kicsit talán gömbölydedebb, mint a tavalyi volt. Személyszerint vártam már, na nem nagyon, nem megváltásként, hisz maga az évszám mit sem tehet azért, hogy nekem jobb-szerencsésebb legyen. De hát mégis, és volt is bennem valami megnyugvás érzés 2016.…

Nohát valóban ára van. Történt ugyanis, nem ma, hanem tegnap, hogy az ex írt egy üzenetet amiben azt kérdezte nem Skype-lunk-e. Őszintén meglepett a kérdés, több gondolat is felmerült bennem az okokat keresvén. Elsőnek az jutott eszembe, hogy biztosan unatkozik, merthát ő van egyedül egy lakásban…