No lám, ismét itt vagyok, azt írtam volna csuklóból, hogy itt esz a rossebb. Már megint. De hát a heti egy írást igencsak kell, lehet több is kellene, de momentán erre vagyok bekalibrálva. Ez a hét olyan nem is tudom milyen volt. Olybá nagy történések még mindig váratnak magukra. (Érzem, hogy…

Hát igen, elég volt. Nekem most már elég sok mindenből. És nem azokra a dolgokra gondolok, amikre az embernek alapjáraton be kellene ugrania egy majd 36 éves Pasi és Munkanélküli nővel kapcsolatban. A Sorsom tudom, hogy alakulófélben van. Erről meg vagyok győződve. Amiből elegem van az az emberi…

Eddig olyan faszán ment minden. Ma meg? Én nem tudom, hogy a baszott Valentin-napi mizéria vagy a lassan megjövö Mikulás az oka, de olyan szintű bőghetnékem van egész nap, hogy az már fáj. Tudod, amikor fojtogat, és lassan a torkod köré fonja a kis mancsait a kis dög. Mármint a bőgés kicsi dögje.…

Úgy tűnik lassan, de biztosan beállok a heti egy poszt megírására. Vagy nem. :) A nagy bűdős helyzet még mindig változatlan, a napok majd ugyanabban a rituáléban telnek el, max. azt veszem észre, hogy baszd már megint vasárnap van, miközben tegnap mondjuk még csak kedd volt. Szombaton volt 2 hónapja…

Őszintén fel sem tűnt, hogy ilyen régen nem írtam. Pedig de, majd 2 hete. Szánom-bánom, vagyis dehogy. Túl sok minden nem történt eme közel két hét alatt. Mondhatni lófasz sem. Lelkileg jól vagyok, olyan nyugodt féleséget érzek belül, remélem ez tényleg érzés, és nem csak valami délibábos szívassuk…