Végülis nem is annyira rég írtam, és bár gondoltam már rá az ünnepek előtt-alatt-után, hogy ideje lenne írni, valami összegzés féleséget, valahogy nem jött össze. De majd most. :) 

Eltelt az eddigi majdhogynem legváltozatosabb évem, igen a 2016. Sok minden történt, sok hasznos tanítással lettem gazdagabb, amiért mindig is hálás leszek a tavalyi évnek. És az évvége is eléggé érdekesre sikeredett, már ahogy azt a formámból kifolyólag lehetett sejteni. Előljáróban annyi, hogy van köze egy nálam lévő (és még mindig itt lévő kulcshoz.....)

Na szóval, 2016. Ha arra gondolok, hogy 2016 eleje milyen lelkiállapotban ért anno, és hogy hálisten az az állapot nem tartott túl sokáig. Akkor mindenképpen már ezért is hálásnak kell lennem. Hogy megéltem, átéltem és túléltem az eddig egyik legnehezebb időszakomat. És ez nem azért volt nehéz, mert ismét Single lettem, hanem mert hipp-hopp összeomlott az addigi életem, mint egy kártyavár. És őszíntén, elég nehezen viseltem, hogy nem egyik pillanatról a másikra oldodtak meg a dolgaim. De mindennek oka lévén, már tudom, hogy minden úgy volt jó, ahogy. Hisz ha nem vagyok otthon több, mint 3 hónapot, akkor nem találok vissza egy előtte már jópár évvel csak ímelámmal folytatott tevékenységhez az OLVASÁSHOZ! Pedig ez is azon dolgok egyike, amiért ismét HÁLÁS vagyok a tavalyi évnek. Megannyi új és megannyi régi könyv fordult meg a kezeim között. Mennyiségileg annyi könyvet olvastam egy év alatt, mint az előző 5 évben sem. Remélhetőleg ez a tendencia idén is folytatódni fog. :)

Már az otthoni időszakban is elő-előjött egy színtén kissé parkolópályára vonult hobbi a FÉNYKÉPEZÉS! Amit a Győr-i időszak teljesen (bár most, hogy hideg van kicsit szüneteltetem a dolgot) visszahozott. Hálisten. Elég tartalmas és bőkezű időszakot tudhatok magam mögött az elmúlt 9 hónapban közel 2000 (!!!) képet csináltam és tudom, amint kijő a melegebb idő, a lelkesedésem nem fog alábbhagyni. Bár azzal momentán sincs baj, csak kicsit finnyás vagyok és fagyott ujjakkal nem tudok fényképezni. :P 

Újra elkezdtem elég sűrűn zenét hallgatni. Mondjuk ebben benne van az is, hogy újra olyan a melóhelyem, hogy napközben is lehet mjuzik cakk-cakk-ot hallgatni. :) Ez igencsak nagy előny, mert a ZENE igencsak fontos része volt mindig is az életemnek. Tavaly elég sok számomra addig inkább ismeretlen, mint ismerős zenekar jelent meg a horizontomon. HALOTT PÉNZ illetve WELLHELLO koncert élményért mindig hálás leszek Győrnek is és a srácoknak is. Rohadt nagy élmény volt, remélem idén is lesz még pár ilyen koncertes megmozdulásom. :) 

Hosszú évek után újra olyan munkám van, amiben van KIHÍVÁS, ami teljesíthető, amiben kell és lehet GONDOLKODNI. Olyan környezetben tölthetem el a napi 8 és fél órámat, ami INSPIRÁL és pozitívan hat rám, olyannyira, hogy minden nap MOSOLYOGVA indulok neki az útnak. Ezek a dolgok nagyon is számítanak. És én ezért is HÁLÁS vagyok, nem beszélve a kollégákról, a jó kedvben eltöltött munkanapokról, a rihiről meg a röhiről. KÖSZÖNET érte/értük! 

Tavaly egy fontos emberrel is újra jóban lettem: saját MAGAMMAL! Meg kellett újra tanulnom, hogy saját magam sorsáért saját magam vagyok a felelős, illetve, hogy a dolgok akkor hatnak csak rám, ha hagyom. És bizonyos érzéseket (főleg negatívokat) igenis meg kell tanuli kizárni. Nem lehet úgy élni, hogy mindig aggódik az ember, hogy ha ezt vagy azt megteszem, akkor mi lesz, vagy hogy mások mit fognak gondolni. Saját magunkért EGYEDÜL SAJÁT MAGUNK állhatunk csak ki. Sajnos nem sajnos, ilyen világot élünk, más nem fog kiállni. És ha valamit akarunk, akkor azt elsősorban saját magunk előtt kell felvállalni, és ha valóban akarjuk, akkor bele is kell vágnunk. Anno kb. január elején-közepén döntöttem el, hogy most akkor én Győrbe fogok jönni. Senki máson nem múlt, hogy azóta itt élek és dolgozok, csak és kizárólag RAJTAM. Eldöntöttem, kitűztem a célt, és minden nap elmondtam, hogy én Győrbe fogok jönni. És így is lett. Májusban is volt egy ilyen döntésem, hogy újra felveszem a kapcsolatot az exemmel. Úgy éreztem, hogy kell. És kellett is, még akkor is, ha egy kicsit kettőnk közül én túltoltam majdnem a cajgát, bár ezt lehetett sejteni miután nem 1-2 alkalmas összebújásról volt szó. Vállaltam egy döntést, egy érzést annak ellenére, hogy tudtam pár emberből nagyon nagy ellenállást váltok majd ki. Bár azt a mai napig nem értem, hogy más embereket mégis miért bántja az, hogy én hormonálisan rendbe lettem téve. De mindegy. Hálisten annak a kapcsolatnak úgy lett vége (még időben), hogy nem sérült meg senki. Főleg nem én (és ezt most nem az önző állat mondatja velem), hisz lássuk be Nőként tudjuk túlbonyolítani a dolgokat. :P 

Jól vagyok, lelkileg mindenképpen. Úgyhogy a 2017-es év a testem rendberakásáról is kell, hogy szóljon. Rám férne. Még akkor is, ha minden nap sportolásnak is beillő távolságokat gyalogolok. De hogy-hogy nem bizonyos kilók itt-ott fellelhetők, amikhez alapjáraton nem ragaszkodnék és nem is ragaszkodok. Úgyhogy erre kell majd megoldást találnom. Főleg, mert van előttem egy példa. Saját magam, miszerint 505 (!!) napja NEM DOHÁNYZOM!! És miből ha nem ebből is építkezhetnék a testem edzésével kapcsoaltban. 

Na szóval az érdekes évvége. Hogy-hogy nem valahogy a nagy semmiből kb. előkerült ismét az exem. Közel féléve nem találkoztunk és azóta nem is igen beszéltünk. Azt a bizonyos, majd jön a kulcsért pár mondatos csevejt leszámítva. 30-án váltottunk pár szót, és megkérdezte, hogy mit csinálok szilveszterkor. Én úgy terveztem eredetileg, hogy itthon leszek, laptoppal az ölemben és sörrel a kezemben vígan mászok át 2017-be, hacsak el nem alszok addig. :) És jött erre ő, hogy csatlakozhat-e? Őszintén az első reakcióm (bár ugye ez csak a szöveg része volt saját magam részére is), hogy jó ötlet-e?! De végig gondolva, mégis mit veszíthetek? Azért egy emberrel tölteni a szilvesztert és ne adj isten jól érezni magam, csak jobb, mint egyedül lenni. Bár akkor sem lett volna semmi, ha egyedül kellett volna lennem. Szóval megbeszéltük hogy kívételesen Ő jön. Mivel én egyedül voltam itthon, így inkább ezt az opciót választottam, Óvárt láttam tavaly eleget. A megbeszélt időpont előtt jött kerek egy órával, így egy kicsit belekevert a programomba. (epilálatlan lábakkal sétáltam át a 2017-es évbe :D ) Fél 6-kor ért ide, söröztünk, dumáltunk, zenét hallgattunk, ettünk és kb. fél 12-kor kimentünk egy üveg pezsgővel a kezünkben a városba. Szabadtéren ért bennünket az éjfél elég sok emberrel együtt. Érdekes volt, hisz anno 2008-2009-es szilvesztert töltöttem szabadég alatt még anno Pöstön a Nyugatinál, akkor is kb. ennyire volt hideg. :O A buli annyira nem érdekelt bennünket, úgyhogy sétáltunk egy kicsit a belvárosi hidegbe, majd megnéztük az éjjel 1 órai tűzijátékot, ami nagyon szép volt. Aztán jöttünk haza. Kár lett volna azt képzelnem, hogy ő csak azért jön, hogy ne legyek-legyen egyedül. De nem is fogok senkitől sem elnézést kérni azért, mert ember vagyok, érzésekkel, vágyakkal. A tavalyi viszonyunk alatt a szex olyan méreteket-minőséget döngetett, amit annak előtte a közel 5 éves kapcsolatunkban soha nem tapasztaltunk. Ezért nem gondolom, hogy bárkitől is elnézést ne adj isten bocsánatot kellene kérnem, mert felnőtt ember (Nő) létemre felvállalom a hiányosságaimat, és kihasználva az alkalmat élek az exem által felkínált lehetőséggel. Azért valljuk be hősiesen a szex nem rossz egyedül sem, de azért kurvára más a szitu ha ketten művelítek. Eme nagy felismeréssel indult a 2017-es évem. :) Érdekes volt a szitu egy kicsit a májusihoz képest. Hisz akkor én kezdeményeztem, most pedig én voltam aki úgymont "beadta" a derekát. A kulcs persze nálam maradt, pedig én vissza akartam adni. De hogy legyen nálam, ha ő elhagyja az övét, meg különben is menjek majd el én is. (......). Jogos a kérdés: Minek? Mondom én, hogy érdekes a szitu. Nem érzek nagyon semmit, igaz lehet azért is, mert nem úgy jött össze a dugás ahogy megálmodtuk (kissé spiccesen nem jött össze, így reggel kellett újra nekiugrani a feladatnak - ami azért nem ugyanaz volt, de nincs okom panaszra :O :P ) Az biztos, hogy még mindig hatással van rám, a érintése, borozongás meg ilyenek. De nagyon nem hiszem, hogy ezt most akkor nagyon folytatni kellene, főleg, mert tavasszal sem jött össze és ez szerintem most sem lenne másképp. Az, hogy összejárjunk néha dugni, nekem nem pálya. Bár ezt úgy is felfoghatnám, hogy amíg nincs senki más, addig akár lehetne is. De nem igen tudom, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. Az tény, hogy párhavonta tényleg rám férne egy kis pókhálózás. Úgyhogy most úgy áll a helyzet, hogy jött, jól éreztük magunkat, mindenki megkapta ami neki járt, délután még egy séta is belefért aztán hazament. A kulcs meg nálam van. Ámen. Ja, és hosszú-hosszú évek óta először indult szex-szel az új év első napja. Úgyhogy reméljük ez jó omen (ámen) lesz az év további napjaira is. :P (nem, sajnos nem igen szexeltünk anno szilveszterkor, talán az első közösön, de annak is már 5 éve). 

Úgyhogy itt tartok most, 2017. JANUÁR hónap ELSŐ (legelső) napján. :)

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM (befog fagyni a sejehajam :)

2017 vártalak, remélem minimum olyan jóban leszünk, mint az elődöddel! ámen! :) 

Hát mivel, hogy holnap vagyis ma éjjel a Mikulás is eljő (bár hozzám kétlem), ezért úgy gondoltam, hogy illő lenne már valami életjelet adnom magamról, így lassan 3 hónap kuss után. Nem is értem nagyon, hogy miért nem írtam eddig. Talán, mert nem is igen lett volna miről, illetve mindig van mivel elütni az időt. :)

Na szóval a helyzet jelenleg a következő:

 - nem igen tudtam betartani jópár magamnak megígért-megfogadott dolgot. Ez kicsit gáz. De csak kicsit, és azért csak kicsit, mert amúgy meg összességében jól érzem magam a bőrömben, így a fogadalmak be nem tartása nem okoz akkora negatív érzést bennem.

• nem lettem 70 kg-os, nemhogy októberre nem lettem, még december végére sem leszek 70 kg. Pedig isten látja lelkem nem vagyok egy nagy zabagép azóta sem, de valahogy nem fűlik a fogam egy általam szeretett dolgok el-megvonásával járó fogyókúrához-diétához. Ebből a szempontból gyenge vagyok, nem vitás. És a fejemre is koccantok ezért, hisz a bagót is letettem (kereken 22 nap múlva már 500 (!!!) napja nem bagózok).
• nem rakok félre havi szinten egy kanyi vasat sem. Viszont nem kevés pénzt költök MAGAMRA! Amire mondjuk kb. 5-6 éve tuti nem volt példa, így ergó már éppen ideje volt a ruhatáramat frissíteni. Hogy nem rakok félre is-is zavar, hisz ebből fizuból akkora összeget nem is igen lehetne félrerakni, aminek lenne értelme. Ebből csak hosszú hónapok félrerakott pénzéből lehetnem értelmes összeget összedobálni, viszont nekem most kellettek ruhák-cipők. Így tiszta a lelkiismeretem. :)
• nem igen nyitottam jobban Győr felé, nem járok szórakozni azóta sem. Ennek az elsődleges oka az, hogy egyedül nem is nagyon hiszem, hogy valaha nyakambavenném a várost. Bár persze mászkálni mászkálok, sokat fotóztam eddig is, és ez a tevékenységem a jövőben is tuti meg fog maradni (bár most, hogy hideg van kicsit nehezebben veszem rá magam - pedig itt MINDIG MEGÉRI egy kis áldozat vállalás egy jó képért cserébe. ;)
• meditálni sem meditálok a szó szoros értelmében, bár minden este HÁLÁVAL zárom a napot, ahogy már lassan egy éve teszem. Illetve próbálok figyelni a jelekre, mert azok mindig vannak. :)
• az írás sem lett éppen betartva, nemhogy ide nem írtam egy kanyi bötűt sem, de kézzel sem igen írtam, már április (!!) óta semmit.

 - Viszont betartottam azért pár dolgot:

•  minden áldott nap HÁLÁVAL zárom a napomat, ez lehet tök nonszensz hála is, hogy hideg volt, de szép volt a napfelkelte, vagy hogy láttam egy kiskutyát, virágot sötöbö. Ez egy nagyon fontos tanítása ennek az évnek számomra, és ezért is HÁLÁS vagyok! :)
• minden hétköznap reggel olvasok, reggeli közben. Könyvet, regényt. Most éppen Robert Merle: Mesterségem a halál című egyik kedvencemet olvasom sok-sok év után újra. Ez már rutin szerű, ahogy az is, hogy zabkását eszek, pékárus szendvics helyett.
• újabban elég sok filmet-sorozatot nézek
• a mozgás még mindig lekorlátozódik a napi 1 óra sétára :( Bár a semminél azért ez is több. Tudom, hogy kellene még valami plusz, de lusta vagyok :(
• minden nap sminkben indulok dolgozni, és igenis vállalom azt, hogy NŐ VAGYOK! Ha úgy tartja kedvem (pont tegnap), akkor durva vörös rúzzsal a számon megyek a turkálóba :) És minő meglepő, hogy észrevesznek az utcán, ki érti ezt?! :)
• minden nap MOSOLYGOK egyet a tükörben lévő társamra, aki minden reggel VISSZAMOSOLYOG rám. És nyomunk egy rokkervellát is, erre nem tudom miért szoktam rá. Bezzeg amíg dobos faszim volt, addig nem nyomtam a rokkervillákat. :)
• minden hétvégén sütök. Minden vasárnap süti nap van, és minden hétfőn én vagyok az ISTEN-KIRÁLY-CSÁSZÁR a fiúk szemében, mert viszem a kis dobozomat, és lefizetem őket, vagyis inkább megveszem őket kilóra. :) Mindent megér, az, hogy tetszik-elismerik a munkám gyümölcsét.

Összességében elmondhatom, hogy JÓL VAGYOK! Pont tegnap és ma is azt éreztem, ahogy serénykedtem a konyhában, hogy hosszú évek óta először azt érzem, hogy kezd kerek lenni a story. Hogy nem akarok és hálisten nem is kell már megfelelnem senkinek. Hogy JÓ VAGYOK, úgy ahogy vagyok.

Elmúlt egy éve. Több, mint 1 éve Single vagyok ismét. Valamiért vártam, hogy legyen a fordulópont, hogy mostmár a közelmúltam már nem Ő, nem a volt Mi körül forog már. Csak ÉN vagyok. Volt bennem nem kicsike késztetés, hogy írjak, Neki. Több, mint 2 hónapja volt az utolsó levélváltásunk, a kibebaszottkurva kulcsról, ami ugye még mindig nálam van. Kértem, hogy oldjuk meg a cserét, mert engem frusztrál az ittléte (erről lehet írtam is múltkor), Ő akkor azt írta, hogy majd jön. Hát azóta is ír, meg azóta is jön, a kulcs meg még mindig itt várja az ítéletét. Nagyon bennem volt, hogy az orra alá dörgöljem Mr. Pató Pál úrnak, hogy ejj ráérünk arra még. De aztán hálisten a kísértés hamar (lófaszt hamar) tovaszállt.

Múlt héten több, mint 5 év után ismét volt egy randim. Vagy inkább egy találkozóm, egy pasival akit a neten ismertem meg. Ugyebár már egy ideje próbálkozok visszamászni arra a bizonyos ismerkedős lóra (vagy inkább szamárra). Nem mondanám, hogy minden faja ezen a téren. Igaz, akkora mélyről jövő ösztönzést sem érzek, így nem is igen foglalkoztat az a dolog túl komolyan (lehet éppen ez a baj?). Na szóval hogy hogy nem kb. 2 hete történt, hogy kaptam egy normális levelet, egy 45 éves pasitól, aki csatolt képet is, merthogy amúgy a profilján az nem volt. Szimpatikusnak tűnt a kép alapján, így elkezdtünk beszélgetni (levelezni). Elég sok mindenben egyezett (egyezik) a véleményünk, így volt közös témánk bőven. És őszintén kíváncsivá is tett, hogy ki lehet a levelek mögött az ember. Így amikor a találkozó felmerült, persze, hogy igent mondtam. Késett a taliról. Ezt csak és kizárólag azért néztem el neki (mert amúgy is megértő vagyok), mert nem Győri. Hanem Szlovákiából jött, és nem is volt még nagyon Győrben. Az első "sokk" akkor ért, amikor a barna haj-barna szakáll helyett kaptam egy ősz haj-ősz szakáll kombót. De ott és akkor nem szóltam ezért, pedig ezt ugye régen sem toleráltam túlságosan és most sem tetszik, ha valaki mondjuk totál máshogy fest, mint a képen. (Jó persze rólam is voltak fent régebbi képek, de én nem lettem azóta mondjuk szőke punk. :) ) Végülis elég jól elbeszélgettünk, de kiderült, hogy ő azért valóban 9 évvel idősebb, mint én. És bár én azt gondoltam, hogy ez nem sok, de bizony a 9 év az eléggé sok. Ha csak azt nézzük, hogy amikor ő érettségizett, akkor én még csak 9 éves voltam. És bármennyire is egyezik az értékrendünk, totálisan mások vagyunk. Illetve azt is éreztem, hogy lehet jó haverok lennének, de nekem úgy még nem indult egy kapcsolatom sem (legyen rövid vagy hosszú), hogy az első randin nem éreztem semmit. Fizikai vonzalom vagy van, vagy nincs. Azt nem igen lehet ráerőltetni a másikra, magunkra meg pláne nem. Meg miért is kellene? Csak azért menjek bele egy kapcsolatba, mert 36 éves elmúltam, és amúgy meg jófej a pasi, de totál más az elképzelése a jövőt illetően, meg egyáltalán nem mozgat meg fizikailag? Nem hiszem, hogy ennyire gáz lenne a helyzetem. Vagy ha mégis, akkor lehet vibrit venni a DM-ben is. :) Oké, hogy kompromisszumot kell kötni az életben elég sok mindennel kapcsolatban, de nem hiszem azt, hogy az embernek le kellene mondania olyan dolgokról, amiket fontosnak tart, csak azért, hogy legyen valakije. Volt egy másik srác is, akivel volt pár levélváltásunk. Neki két gyereke van, és ahogy megláttam a képeket a gyerekekről, egyből leesett a tantusz, hogy én nem akarok más gyereket. Én majd az ÉN SAJÁT, sőt a MI SAJÁT gyerekünket akarom. Már van is a kölöknek egy pár zoknija. :) Túrtam a kis pöcsösnek egy icike-picike zoknit. És nem, nem komcsi lesz a kölök, csak már picike korában is tudnia kell, hogy a HEINEKEN egy király sör. :)

 Szóval nagy vonalakban ezek mennék felém, meg a bárányfelhők. De jó is volt ezt most legépelni, remélhetőleg idén még azért jövök. :)

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!

HISZEM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT, AZ ÉN

• MAGAS
• BARNA HAJÚ-SZEMŰ
• KEDVES
• HUMOROS
• ŐSZINTE
• JÓ BESZÉLŐKÉJŰ
• KORBAN HOZZÁMILLŐ
• SZERETŐ
• ÉS SZERETHETŐ
• PASIMAT

TUDOM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT!!! Ámen, rock and roll

Szánom-bánom. Ismét. Nem vagyok túlságosan aktív mostanában, márami a blog vagy akár a napló írást illeti (azt mondjuk már nagyon-nagyon régen nem írtam). Ez, hogy nem vagyok aktív jelenthetné azt is, hogy faja minden, van életem, és megvan a hercegem. De erről nincs szó. Mármint a herceg még kurvára nincs meg. Nem is tudom, hogy mikortól kellene már esetleg kétségbeesnem. A netes társkeresés nagyon gáz, most éppen egy nem kicsit kezdetleges oldalon vagyok fent, ahol kb. senki nincs. Vagy olyan pasi, akivel lehetne valamit (bármit-akármit) kezdeni olyan nem igen van. Sőt. A héten volt egy kis remény, ha más nem arra, hogy ismerkedjek egy győri 42 éves sráccal. De őszintén meglepett, hogy az ABBA a kedvenc együttese. Ok, én is meghallgatom, de hogy a kedvencem lenne? Max. a szüleimnek.... Illetve egy másik bibi az úriember házatájáról, hogy volt egy 17 éves kapcsolata. Azért a nem sámli, főleg, hogy szerény számításaim szerint első (vagy közel) szerelem lehetett. Bár nem vagyok látnok, de azért pár kérdést ez felvetne bennem. Egyszer beszéltünk, ha jól emlékszem csütörtökön face-n, azóta én nem kerestem - mondjuk Ő sem. Úgyhogy erről kb. ennyit.

Ma van kerek féléve, hogy aláírtam a munkaszerződésemet első (és minden bizonnyal nem utolsó) Győri munkahelyemen. Nem kicsit rohan az idő, na. Végülis most volt a szülinapom, aztán 3 hónap múlva már itt van 2017. Durva. Milyen is volt az első félévem:

 - mosolygós reggelek

 - mosolygós munkába indulások

 - újra értelmezett hétvégék

 - exes szexes hatos hétvége

 - napi HÁLA ÉS HIT

 - olvasás, új könyvek

 - költözés

 - jó kedvben telő munkanapok

 - új ismeretek (és van még belőlük bőven)

 - Halott Pénz & WellHello bulájkodás 25e embertársammal (örök élmény lesz :)

 - sok-sok fénykép készítése

 - sok séta

 - újra visszavörösödtem :)

 - ezzel, vagy ettől függetlenül: már 400 (!!!) napja NEM DOHÁNYZOM!! És erre nagyon büszke vagyok!

Ha már itt tartunk. Anno teljesen büszke voltam magamra, hogy bár nem dohányzok, de nem is híztam el/meg. Hát eme állításomat sajnos kénytelen vagyok cáfolni. Az utóbbi hónapokban a kis combikám és a hasam elég rendesen megnövekedett, ami nem kicsit zavar már. Ez már a második hét volt, hogy minden hétköznap egyből ahogy hazaértem kb. negyed óra-20 percet intenzíven taposok, meg tornászok (jó kis CORONITA zenére :) A futáson gondolkodok nagyon-nagyon, bár a tényleges elhatározás még nem született meg bennem. :( De nem adom fel. Az is tervben volt/van, hogy esetleg kondi terembe kellene járni, ha nem is minden nap, de mondjuk hetente 2-3 alkalommal. Itt, a lakástól pár lépésre is van egy - csak nem mentem még be megnézni kicsit jobban, hogy mi is a szitu. Végülis nem hiszem, hogy annyival többet ennék, csak ugye szerintem a nasi az több. Meg hát ugye az intenzív mozgás is eltűnt az utóbbi lassan 3 hónapban. Amíg gyűrtem/ gyűrtük a lepedőt az ex-szel addig a kalóriaégetés más nem hétvégente nagyobb hőfokon működött. Mostanában hétvégén inkább bevitel van, nemhogy égetés. Bár múlt hétvégén elég sokat mászkáltam meg fényképeztem, mint a Zállat. :)

EX: ugyebár lassan 3 hónapja nem találkoztunk. Túl nagy társalgás nem is nagyon volt köztünk. Tud arról, hogy elköltöztem, de kb. ennyi volt a mostanság köztünk lévő eszmecsere. Egészen a ma éjjelig. 3 sörrel a gyomromban és a ténnyel a tudatomban, hogy hoho már 400 napja nem füstölök eléggé tökösnek éreztem magam ahhoz, hogy ezt a tényt az Ő orrára is rákössem (akarja nem akarja). Kemény fél 1-kor éjjel küldtem el neki az üzit facen és ő vissza is írt. Ja, az üzibe azt is leírtam, hogy azt a drága kulcsot én már nagyon visszaadnám, mert enyhén frusztrál a jelenléte, főleg, hogy minek is van nálam. Írta, hogy akkor majd ő eljön valamikor, de hogy mikor azt persze nem tudja. (jellemző). Ma még volt pár szavas-rövid mondatos eszemecserénk, de a nagy semmit beszéltük meg. Ahogy szoktuk. :)

Őszintén hiányzik (na nem az exem), a szex már inkább, de nem is a szex. Hanem a régi tökös Zsó énem, a Pösti énem, aki élt és ismerkedett és nem volt bemerevedve (milyen szó már ez?) a saját kis életébe. Vissza kell szereznem Őt és egy kicsit változtatnom a pasizos stratégiámon, kicsit lehet lazábbra kell vennem a figurát és növelni a határokat (de csakis az életkor tekintetében, a magasságból nem adok egy centit sem). Lassan 3 hónapja nem szexeltem, és össze kell kapnom magam, mert az idő csak telik és a hosszú böjtöknek nem szokott jó értelemben vett csattanós vége lenni. Általában akkor szoktam magam valami több szempontból is deffektes pasi karjaiban találni. És ezt nem kellene újra meglépnem, volt már rá jópár példa a múltban. Szóval a lényeg, el kell keresnem a tökösségem.

Most ennyi, lassan szundi-bundi. Jövök még.

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!

HISZEM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT. TUDOM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT! :)

Zs

No szépen el-eltűntem, mint szürke szamár a ködben. Kicsit felgyorsultak az események ebben a hónapban, amit nem igen tudtam volna teljes mértékben nyomon követni, posztok formájában. No szóval a költözés szépen-rendesen lezajlott kb. augusztus közepén. Az előző albis elszámolás is megvolt, bár nem mondhatom, hogy minden úgy ment, ahogy én elgondoltam, de nem akartam feszkót, így inkább csöndben (kicsit megfizetve az árát) hagytam el az első Győri albérletemet. Ez a mostani (és nem akarok nyálas-ajnározos szöveget nyomni), de jobb, sőt sokkal jobb. Az, hogy a kapun belülre csak az jön be, aki vagy tudja a kódot vagy van kulcsa, vagy beengedik, az már felér egy álommal. A lakás maga meg nyugalmat áraszt, és nem el-lenyom. Olyannyira igaz ez, hogy már kétszer (!!) sütöttem sütit, illetve a várva várt (és vágyott) rakott kel is elkészült múlt vasárnap. Ezzel szerintem mindent (vagy még annál is többet) elmondtam. Haverral múlt héten nem is taliztunk, mert délutános volt. Úgyhogy szumma-szummárum, jól érzem magam az új szobámban, remélem ez még egy jó darabig így is fog maradni.

Kedves T. kollégával múlt héten kissé neccesek voltunk. És egyáltalán nem a jobbik értelemben. Történt úgyanis, hogy 19-én mentem a kollégához kerti partihoz. Ami jól is sikerülhetett volna, ha nem iszok meg két kupica pálinkát (itt jegyzem meg csendben és halkan, hogy kb. 8 éve nem iszom meg a pálinkát, egyéb nem éppen kellemes múltbéli emlékek miatt....,) ami hogy-hogy nem, nem köszönt egyből vissza, ahogy felhörpintettem. No meg ehhez jött még nem kevés sör (kb. 4-5). Meg özpörkölt. Szóval enyhén sikerült spiccesre (vagy azon is túlra) innom magam. Szombaton nem kicsit voltam dögrováson, és a bibi az volt, hogy pár eseményre egyáltalán nem emlékszek.... Na már most ilyen "nem emlékezek és ég a pofám" állapotban mentem egy hét szabi után dolgozni. Hát a többiek csak jót virultak a spicces állapotomat elnézve. Én meg égtem, mint a Reichstag, mert kedves T. kolléga egész nap alig szólt hozzám valamit és balfasz nőként, ugye azt vágtam le ebből a némaságból, hogy biztos bészóltam valami szépet, vagy tettem valami nagyon oda nem illőt (volt is bennem para, főleg a múltkori lepedős álom után....).  Elvileg nem volt semmi ilyen a dologban, de engem nem kicsit viselt meg, hogy majdnem kussban dolgoztuk (inkább vegetáltuk) végig a hétfőt. A helyzet azóta visszalendült a normális kerékvágásba. Hálisten.

Ezért is ez a poszt címe, ami. Kedves kolléga ma 30 éves. És hogy hogy nem előjött a téma, hogy ki hány csajt-pasit tudhat magáénak mióta "ivarérett". A kis hamis eltalálta, hogy nekem bezony ám 20 pasim volt. Ez a szám azon pasik számát mutatja, akikkel minimum egyszer (vannak azért repetázók is) lefeküdtem. Valamicske elképzelésem volt e számot illetően, de így, hogy (naná, hogy utánaszámoltam) már tényszerű a dolog, egy kicsit meglepett. Bár nem tudom, hogy mégis kinek lenne tisztje ezt sokallni, vagy kevesleni (van ilyen szó, egyáltalán?!)?  F. kolléganő szerint "Ribi" vagyok. Persze nem bántásból, vagy negatív szájízzel hagyta el e jelző a kolléganő száját. Bár lehet van benne valami.... Anno ezen sokat agyaltam, illetve nem értettem, hogy a környezetem mit nem ért azon, hogy vagyok én a 30-as Single nő a nagy városban és igenis vagyok annyira önző picsa, hogy kihasználom a felkinálkozó lehetőségeket, márami a pasizást illeti, főleg a fogamra való pasik tekintetében. Hisz, azért közel távol nem ennyi pasival találkoztam életem során, és közel távol nem ennyi pasi akart megfektetni, vagy nem ennyivel akartam volna én egy kis ungi-bungit. Ennyi jött össze. Én ezt eddig is vállaltam és ezután is fogom, hogy inkább legyenek tapasztalatim bármiről is legyen szó az életben, minthogy egy tapasztalás alapján akarjak véleményt formálni arról a valamiről. Az életemben azért bőven voltak bőjtölési időszakok is, ergo volt mit behoznom. Illetve nem is behoznom, csak anno úgy gondoltam (ha gáz, ha nem), hogy ha egyszer már van lehetőségem egy városban, sőt tovább megyek A VÁROS-ban élni, akkor miért lennék akkora balga, hogy nem élek a kínálkozó lehetőségekkel? Azért az ember lánya ne legyen már a saját maga ellensége, kiskezétcsókolom. :) És azért ha jobban végig gondolom ezt a dolgot, azért voltak igencsak jó pasik a kezeim között, nem mondom, hogy ezzel most én mekkora király-császár vagyok, de igenis úgy gondolom, hogy minden egyes emberi kapcsolattal mindenki több lesz, remélhetőleg pozitív értelemben. Egy kicsit hiányzik is az a tökös énem, aki nem foglalkozott azzal, hogy ki mit mond, hanem úgy élt, úgy pasizott és úrambocsá úgy dugott azzal, akivel és ahogy akart, hogy NEKI (mármint nekem) jó legyen. Minimális olyan szitu van, amire így utólag visszagondolva egy kicsit merész húzás volt részemről. Többségében elmondható, hogy JÓL ÉREZTEM MAGAM és hogy ADOTT az az összeburulás a jelenlegi énemhez. Úgyhogy pasik, HÁLÁS vagyok Nektek, hogy anno közelebb kerültünk egymáshoz. (Ja, időközben ellenőriztem, és szám 21!! Nem hiába a szerencse számom, bár ha jobban belegondolok, remélhetőleg magasabb szám is van a szerencseszámaim között, mert ez a szám csak nőni fog..... :)

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!

HISZEM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT - TUDOM HOGY MEGTALÁLOM ŐT!

Még mielőtt belevágnék a lecsóba, márami a címet illeti. Rövid helyzetjelentés: basszottul elfeküdtem a nyakamat, nem kicsit, hanem kurvára nagyon, ami csupán azért gáz, mert már elkezdtem pakolászni és most konkrétan fél ember vagyok (csupán). Elvileg jön valami hideg front is kedd-szerda körül, tuti, hogy azt is érzem, mert ropogok, mintha muszály lenne. :( A ruháim már zsákban figyelnek, csupán 5-6 db zsák van....., konyhában még semmit nem pakoltam azt majd holnap. És kedden elvileg indul az átcipekedés, jó kis sejehaj formálás lesz, a másodikról a másodikra cipelni, de amúgy is seggformázáson agyalok már egy ideje, ez lesz a kezdő lépés. :)

Kedves T visszatért az éterbe. Bár őszintén bevallva fingom nincs, hogy mit is akar az ifjú titán. Ugyebár már két tali is elmaradt (na nem miattam), volt hogy napokig nem is beszéltünk. Őszintén én nem is nagyon várnék már semmit ettől az egésztől - max. az egómnak azért jól esik egy kicsit a szitu, de nem látom értelmét hosszútávon még akkor sem, ha igencsak tetszetős a felsőteste. Mert persze hogy-hogynem az albi kérdésből átmásztunk a ki hogy merre miért kérdéskörre, meg fénykép osztogatásra.

Pénteken is kb. éjjel 2ig nyomtuk a szöveget, meg a képeket. Amúgy élőben nem beszéltünk soha, pedig megvan a telószámunk oda-vissza. Soha nem is találkoztunk és sejtésem szerint nem is fogunk. Nesze neked Győr megismerés (anno annyira nagy volt a szája), őszintén már az is eszembejutott, hogy nem is fiú, hanem lány. :) Ki tudja, ebben a virtuális világban már semmin nem lehet meglepődni.Úgyhogy nem igen tudom,  hogy mit kezdjek a szituval, bár amíg nem merül fel normálisan a személyes találkozó igénye, addig kár is lenne bármiről is elmélkednem. Ő nem igen sietteti a dolgot (a héten szabin volt, ergo azért csak belefért volna az idejébe és mint tudjuk az embernek ARRA VAN IDEJE, AMIRE SZERETNÉ, HOGY LEGYEN!! ez örök igazság, saját magamat is beleértve).

Szóval a péntek este, vagyis inkább éjjel. Nem kicsikét voltam becsicsentve, mert megittam 4 sört. Ennyit mostanság nem igen szoktam, plusz a hét eléggé lefárasztott, így nem kicsit nyomta meg a fejemet. Na, és jött az álom. De még milyen..... :D Az, hogy az ember életében jelenleg nincs szex, magával hozza azt a dolgot, hogy az intimitás egy kicsit hangsúlyosabb téma, ha más nem álmomban. Ezzel nincs is semmi "baj", ez eddig is így volt, és ezután is így lesz. Hisz nem vagyok fából, és már több, mint egy hónapja nem gyűrtem lepedőt (előtte meg azért 2 hónapig elég intenzívnek volt mondható az életem ezen része). Hiányzik a szex, még akkor is, ha a tőlem telhető dolgokat naná, hogy megteszem a hiánypótlást illetően, de azért az nem ugyanaz. Szóval szexeltem álmomban, nagyon is jóféle szex volt, bár minden egyes momentumra nem emlékszem, de azért pár mozzantra nagyon is jól. Pl. arra, hogy kivel...... Van nekem egy Cs.T. kollégám, ő a közvetlen kollégám, akiről először teljesen mást hittem, hogy milyen pasi is, mint amit most tudok róla. Mióta mi együtt dolgozunk, van valami nem is tudom mi köztünk. Valami furcsa "vibrálás" vagy mi a szösz, ami általában abba merül ki, hogy szeretjük szívni a másik vérét. Olyannyira megy ez köztünk, hogy más kolléga már rá is kérdezett, hogy mi most akkor járunk? Eddig ugye 4en voltunk az irodában, de a héten már csak 2en ügyködünk, és így hogy egymásra vagyunk-voltunk utalva elég sokat beszéltünk (nem mintha eddig nem tettük volna). Egy kicsit jobban megnyílt nekem, ami nagyon jól esett. Ő valamiért azt hiszi, hogy nincsenek érzései, és ezt mondogatja állandóan, miközben meg arra vágyódik (ezt ő mondta), hogy szerelmes legyen. Volt egy ilyen beszólása is (bár kétlem, hogy nekem címezte volna): "Lehet, a közelében van, akire vágyódik......" Szóval 100 szónak is 1 a vége, álmomban vele gyűrtem, nem is kicsit a lepedőt. És ez a dolog egy kicsit érdekesen hat rám. Nem igen tudok ezzel sem mit kezdeni. Főleg, mert kollégák vagyunk, ergo ha valamit (bármit, akármit) félreértettem volna, akkor az nagyon cink lenne a jövőt illetően. Mármint, a közös munkánkat. Márpedig én egy ideig még itt szeretnék dolgozni. Tehát necces. Bár őszintén még csak a megérzés halvány vagy inkább halovány foszlányait vélem csak magamban felfedezni. Az tény, hogy sokat piszkáljuk, csesztetjük egymást, és mondjuk más kollégával nem keresi a fizikai kontaktust, ahogy eddig észrevettem. Szóval ilyet már évek óta nem "basztam" (jelenleg képletesen értem), ha nagyon meg is erőltetem a memóriámat akkor sem tudom, hogy mikor volt rám kolléga ilyen hatással. Hát kurva rég, vagy lehet nem is volt ilyen még soha? Az biztos hogy közvetlen kollégával tuti nem szexeltem álmomban. :D Nem akarok nagyon ezzel foglalkozni, de még gombot sem akarok rája varrni. De úgy éreztem, hogy le kell írnom. És még valami, lassan be kell újítanom valami pasi szerűséget is. Na jó, nem csak szerűséget. Hisz az idő telik, a hormonjaim meg a szokásos játékot űzik velem. Egy kosza gondolat erejéig felmerült bennem az exem, mint lehetőség a kínjaim ellenszereként. De elvetettem az ötletet - testileg rendbejöttem, nem kellene ismét belemászni a folyton-folyvásos situation-ba. Úgyhogy friss hús után kell néznem. Ennek mondjuk pont ellentmond, hogy ma töröltem magam a társkeresőnek csak nagyon nagy jóindulattal nevezhető love.hu-ról. Elég volt a balfaszokból, akik inkább energiát vitek el tőlem és nem hoztak semmit, max. bosszúságot, meg a szemem forgatását : "hogy ilyen nincs, dede mégis van! " Úgyhogy más oldalt kell keresnem, mert egyedül eljárni szórakozni még mindig nem pálya nekem. Erre az esetre lenne jó T. ha végre találkoznánk és végre bandáznánk vagy mifene.

Jövő héten költözés, aztán szabi, aztán hazamenés, aztán visszaérkezés, berendezkedés, és kezdődik egy újabb fejezet a Győri életemben. <3

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!!

HISZEM, SŐT TUDOM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT!

folyt.köv.

Ha eddig nem írtam volna le elégszer, én hiszek a Sorsban. Nem is tudom, hogy pontosan mióta, de az biztos, hogy nem éppen rövid ideje. Hiszem, hogy a velem (vagy velünk) történt dolgok okkal történnek, és nekünk kell tudni felfedezni ezeket az okokat, illetve, hogy mi miért is történik-történt.

Egy ideje már belemerültem az albi keresésbe. Brutális árak jellemzik ezt a piacot, amik nem mindig vannak arányába a felkínált ingatlanok minőségével. :( Ez nagyon szomorú. De még mielőtt kezdtem volna feladni, vagy inkább kezdett volna rám ülni a düh, jött egy lehetőség. Egy ötlet. Nem tudom, hogy anno írtam-e, de kb. június elején egy reggel összefutottam itt a ház előtt egy ősrégi haverommal. Nagy meglepi volt, hisz mi már jópár éve nem taliztunk. Azt tudtam, hogy ő itt van, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire közel. Pedig de-de. :) Kemény két házzal mellettem van. Egy relatív nagy lakásban (65 nm2) él, momentán egyedül. És én mivel elég nagyszájú némber vagyok, hét elején írtam neki egy hosszú levelet, amiben rákérdeztem, hogy nem lenne-e benne, hogy a lakótársa legyek? Persze, nem ingyen laknék nála, hanem fizetnék rendesen. Tegnap volt a tárgyalás. :) Meg tudtunk egyezni, így augusztus második hetében elkezdek átcuccolni hozzá, aztán a 20-i héten teljes egészében át is költözök. Egy nagyon szép, világos, műanyag nyílászárókkal felszerelt, bútorozott lakásról van szó. Ahol kevesebb volt a gáz számla télen, mint amit én itt fizettem tavasszal. Szerintem ezzel mindent elmondtam. H-val több, mint 17 éve ismerjük egymást. Az első komoly pasim M. legjobb haverja volt akkoriban, és így az enyém is az lett. Bár az utóbbi években ugye nem igen taliztunk, azért néha-néha váltottunk pár üzit. Az élet, meg a sors ironiája, hogy a srác aki anno jelen volt életem első nagy bebaszásán, sőt végig nézte, ahogy a haverja hófehér gatyáját végig hányom, bő 14 évvel ezen történések után a lakótársam lesz. Abban a városban, ahova anno 19 évesen is már jönni akartam, másnem fejben. :) HÁLÁS VAGYOK EZÉRT A SORSNAK ÉS H-NAK IS, HOGY BENNE VAN A BULIBAN! :)

Más: Ismét bizonyítást nyert (na jó, teljesen azért még nem, de a 95 % így is eléggé sokat mondó....), hogy a Nő (igen a Nő) milyen balga is tud lenni, ha valakinél azt véli felfedezni, hogy érdeklődik iránta. Az úgy volt, hogy még 2 hete amikor feladtam egy hirdetést a face-n, miszerint albit keresek, akkor ugye jött pár ajánlat. Többek között ugye T-től is. Akivel azóta, tehát 2 hete majd minden este megy a társalgás, majd mindenről. De hogy, hogynem mindig a szex, vagy a szexhez szorosan kapcsolódó dolgokról diskurálunk. Szimpinek tűnik, meg ahogy nézem a face-n a képeit, nem is rossz pasi. Mondom ezt úgy, hogy egyrészt élőben nem láttam, másrészt közel több, mint 7 évvel fiatalabb nálam. Na de a lényeg a lényeg. Csütörtökön a szokásos éjjelig tartó chat alatt megegyeztünk, hogy pénteken talizunk este 10-kor itt a ház előtt, és elmegyünk császkálni egyet (azért ez városnézésnek kicsit poénos lett volna, valljuk be). Kicsit ódzkodtam a dologtól, bár eszembejutott, hogy anno Zs.Z-vel is valamikor eset 10 körül taliztam először még Budán. Gondoltam akkor itt Győrben is megmerem én ezt lépni, max. nem megyünk messzire. :) Aztán napközben jött a facen az üzi (miközben már tudta a számomat - biztos telefonálni nem tud....), hogy tegyük át az eredeti verzióra, vagyis szombatra, mert haza kell mennie (Dunaújvárosi eredetileg), de szombat reggel jön vissza. Na és itt meg van állva a sztory. Azóta se kép, se hang. Ha írok neki a Facen azt elvileg elolvassa, bár ennek a chates programnak sem hiszek mindig. A tali nem jött össze, ahogy múlt héten sem. 2-ből 2. Ez azért már megtorlásért kiált, főleg, mert arra sem veszi a fáradtságot, hogy lemondja a talikat, hanem csak úgy elfeledkezik róluk. :( Úgyhogy úgy fest a dolog, hogy nem kell még izgulnom az első 5 év utáni randim miatt, mert úgy tűnik, az nem mostanában lesz. :O

Folyt. köv.

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM! HISZEM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT, MEG FOGOM TALÁLNI ŐT! :)

No, pirossal eddig még úgysem írtam. Pedig a kedvenc színem. Valamiért vonzom a piros dolgokat. No mindegy.

Kb. 2 hete írtam asszem. Azóta is-is történtek dolgok. Ami újdonság jelenlegi élethelyezetemet tekintve, hogy újra elkezdtem albivadázatba. Ennek sajnos több oka is van. Elsősorban az, hogy nem akarom majd az egész fizetésemet rezsire kiadni (ami ennél a lakásnál sanszos, hogy így lenne), másrészt pont múlt héten történt egy kis inzultus. Miszerint szombat este fél 9-kor szakadó esőben, egy megtermett cigó bácsi kés élezési szolgálatait ajánlgatta fel az összes lakónak. Hogy mi ezzel a gáz? Hát az, hogy konkrétan tehetetlen lettem volna, ha rámrugja az ajtót, a legnagyobb gáz ebben a sztory-ban az, hogy az utcai kaput kb. fél (de lehet hogy több) éve nem lehet bezárni, ergo bárki (mondom bárki!) be tud jönni, legyen fényes nappal, vagy setét éjszaka. És ez nem kicsit gáz. Sőt, über gáz. Én olyan helyen nem vagyok hajlandó lakni, ahol FÉLNEM KELL! És ezért a helyérét még én fizetek. Na azt már nem. A keresést az ismerősökkel kezdtem, de mivel nem jártam sikerrel, ezért hirdettem a face-s albérletes csoportba. Kaptam is már ajánlatokat, sőt egy lakást meg is néztem. Ja, az igényeimet lejjebb kellett adnom. Sajnos nem sajnos be kellett ismernem, hogy egyedül nagyon nagyon mázlival tudnék csak hozzájutni élhető és megfizethető garzonhoz. :( Úgyhogy már lakótársas dolgot keresek. Itt viszont annyi "kikötésem" van, hogy egy főt szeretnék hosszabb távon elviselni, és nem akarok koloniában élni többedmagammal. Tehát olyan ajánlatokat meg sem hallgatok, ahol mondjuk az egyik szobában egy pár lakik. Anno elég volt I. nemi és magánéletét végig hallgatni a másik szobából. Köszönöm szépen egyszer bőven elég volt.

Pont egy hete volt, hogy egy 28 éves fiatal srác rámírt. Szimpinek tűnt, az ajánlata meg főleg. Abban a lakásban volt a szoba, ahol ő lakott, és kaució nélkül cakk-pakk 45e adta volna ki. Nagyon bezsongtam rá, aztán kb. 3 nap éjjeli chat után kiderült, hogy már nem aktuális (egy haverjának adja ki). Le is konyultam, mint a bili füle.

Ettől függetlenül egy lehetőséget megnéztem a belvárosban, tőlem nincs messze. Ott egy szobáért cakk-pakk 62-63e forintot kell fizetni (2 havi kaucióval, ami 90e). A srác szimpi volt, de a lakásnak bőven vannak hiányosságai: pl. nincs előszoba, egyből a konyha-étkezőbe lépsz be, nincs cipő-kabát tárolásra alkalmas dolog, nincs sütő, illetve csak két égős a villanytűhely. Ezek tudatában én kicsit sokkalom az árát. Bár tény, hogy a belvárosban van, nagyon jó helyen, de maga a lakás nem egy nagy kunszt. Nagy dilemmában is vagyok, mert elkapkodni nem akarnám, viszont időm sok nincs, hisz lassan jönnek az egyetemisták és akkor nem lesz könnyebb találnom. Hogy is szoktam volt mondani? Úgy jó az élet ha ZAJLIK! :)

Exemmel nem beszéltem kb. 3 hete. Bár valamikor a múlt héten eszembejutott, hogy írok neki, de aztán elhessegettem a késztetést. Nem mintha nem írhatnánk egymásnak. Aztán a héten Ő írt rám. Végülis csak a szokásos ki hogy van kérdéskört jártuk körbe.

Pasizás döglődik. Igaz nem is töltök annyi időt az oldalon, hogy abból bárminek is legyen esélye kialakulni. Már egy ideje tervezem az adatlapom még jobban való átírását, de annyira nem érdekel ez a dolog, hogy nem is foglalkozom vele. Most az albi kérdés a fontos. Mindent szépen sorjában. :) Azt nem is tudom, hogy írtam-e, de B. akivel anno ideköltözésem után nem sokkal találkoztam (illetve láttam) a Sparba) ugyanúgy fent van az oldalon, mint anno 7 éve (jesszus ezt de szar leírni, 7 éve.....) Kicsi a világ. A héten egy srác arról akart meggyőzni semennyire kitöltött adatlappal és kép nélküli profillal, hogy Ő megfelel az én elvárásaimnak. Írtam is neki, hogy ha bizonyítást nyer, hogy ez tényleg így van, akkor beszélhetünk, de mivel semmivel nem hívta fel magára a figyelmemet, hagyjuk a szar dumát. Lassan azért el kell kezdenem halászgatni, mert telik az idő, és ketyeg az óra. Már egy hónapja nem szexeltem, úgyhogy jönnek majd a kaparos időszakok is lassan. Visszakanyarodva a 28 évesre (ami azért is "durva" mert pont hétfőn beszéltük odabenn, hogy nekem azért 30 felett kezdődnek a jelöltek...., erre tessék) elvileg arról volt szó, hogy mi majd bandázunk, meg megmutatja a várost meg sötöbö. Úgy is volt, hogy pénteken talizunk. Bár őszinte leszek enyhén csalódott voltam, hogy nem tudott segíteni albi ügyben, úgyhogy a lelkesedésem már bőven elveszett valahol az éterbe. Rajta fog múlni, hogy találkozunk-e vagy sem. Ismeretségnek végülis nem jönne rosszul, és talán elindulva ezzel valami életféleség is, több ismeretséggel karöltve. Nem zárkózom el a dologtól. :)

Amúgy most hétvégén ugyebár több minden is történt. Többek között ismét rájöttem, hogy miért kellene (illetve pont, hogy nem kell) beérnem kisebbel-alacsonyabbal? Elég sok magas pasi mászkál a városban itt Győrben. Úgyhogy nem, nem és harmadjára is nem vagyok hajlandó lemondani azon célomról (álmomról), hogy magas pasim legyen. És nem engedem meggyőzni magam, azzal kapcsolatban, hogy be kell érnem kevesebb/alacsonyabbal is. Mert nem kell!

De jöjjön a legfontosabb. Tegnap este volt a KONCERT!!! Amire majdnem nem mentem el, mert volt bennem egy kis félsz, hogyhát egyedül koncertre menni. De eszembejutott, hogy anno mennyit köszönhettem a HALOTT PÉNZ, illetve a WELLHELLO zenéjének, még idén évelején. Illetve az, hogy anno MEGÍGÉRTEM/MEGFOGADTAM magamnak, hogy elmegyek a koncertre. És milyen jól tettem, hogy nem basztam át saját magam. KIBEBASZOTT KURVA JÓ VOLT. LIBABŐR TÖBBSZÖRÖSEN, ORDIBÁLÁS, TAPSVIHAR (már fájtak a kezeim), NAGYON IZOMLÁZAM VOLT/VAN a lábaimban, mert kb. fél 7-től álltam fél 11ig (milyen jól jött most a kereskedelemben eltöltött 2 év, hisz jobb az állóképességem, mint anno). Most írták ki a srácok, hogy 45 (azaz negyvenöt) ezren voltunk. Nagyon-nagyon durva volt. HÁLÁS VAGYOK, HOGY ELMENTEM, HOGY A FIÚK ITT VOLTAK, HOGY ÉN ITT VAGYOK! KÖSZÖNET!!!!

E címet, vagyis inkább a címként szolgáló felkiáltást anyukámtól hallottam a héten. És mivel múltkor nem írtam le az ex-szel való kavarást nem kicsit beárnyékoló plusz szarkavarást, itt és most bepótolom ezt is. Naszóval az úgy volt, hogy anno májusban amikor elindult a kis románc (vagy mi a szösz...), akkor ugye mi azt titokban nyomtuk. Vagyis az én részemről egyedül G. tudott, de ő is csak azért, mert vele megosztottam a dugnom kell az exszemmel típusú gondolatmenetemet. Bár őszintén én ugye nem is gondoltam volna, hogy a szülinapos dolog után lesz  még folytatása a dolognak. Hát volt, ugyebár, de én kussoltam mint szar a fűben. Az indokok eléggé nyilvánvalók voltak, hisz drága jó szüleim még anno közölték velem, hogy irgumburgum lesz, ha én mégegyszer összemerek jönni az én átok ex-szemmel (hisz ők, de főleg anyám, nagyon nem kómálták az exszem búráját). Galád rossz kislány módjára én ezt a körülményt nagyon magasról le se kaksiztam és mentem a saját fejem után. Simán hazudva, hogy nem történik semmi a hétvégéimen, miközben gyűrtem a lepedőt, mint az állat. Csakhogy nem kenyerem a hazugság, még akkor sem, ha amúgy meg egyetértek az intézményével (mármint a saját családomban, mert másképp nálunk nem mennek a dolgok, bár tény, hogy hazugsággal sem....), de nem tudom sokáig művelni. Ebben az esetben is kemény 3 hétig tartotta magát a sztorym, és május utolsó hétvégéjén miután örömmámoromban hazaértem, lebuktam. Bár inkább magamat buktattam le, mert elszóltam magam, vagyis inkább tele volt már a bakancsom  a füllentéssel és kimondtam a frankót. Na azt azért nem, hogy dugni járunk össze, csak azt, hogy találkozhatunk. Anyámnak több sem kellett, kikelve magából nyomta  rizsát, hogy mekkora hülye állat-ribi vagyok, meg nincs tartásom, meg sötöbö-sötöbö. Az egész sztoryn én akkor inkább nevettem, mert szánalmas volt amit a szüleim aggódás címszó alatt levezényeltek velem szemben. Még apám is belement anyám kisded játékába, felhívott és fenyegetőzött, hogy ők akkor most már nem is fognak nekem segíteni. Szóval ha az amúgy 36 (!!) éves felnőtt lány nem azzal dug akit a szülők neki gondolnak (bár szerintem olyan pasi még nem született a föld nevű bolygóra, akit anyám minden zokszó nélkül el tudna fogadni), akkor az többé már nem a lányuk. Kellett magam türtösztetni, hogy pofán ne röhögjem őket. Úgy éreztem magam, mintha filmet néznék, és nem velem történik mindez. (enyhe de ja vu érzés lett rajtam úrrá, mert a szakítás estéjén is azt éreztem, hogy az a dolog nem velem történik meg, csak egy filmet nézek....). Visszakérték a karácsonyra adott pénzt, meg ilyenek, nem igen tudtam, hogy ezzel a szituval mégis mit kellene kezdeni. Anyám persze telepakolta közösségi oldalamat a hülyeségeivel, így kénytelen voltam mindkettőjüket letiltani (naná, hogy ez sem tetszett túlságosan). Szóval a június úgy telt, hogy hétköznap P-vel (ex) dumálgattam, hétvégente meg taliztunk. Időközben én írtam egy levelet anyámnak, amiben kifejtem az okokat és a miérteket. Erre ő nem igen akart normálisan reagálni, így én azt mondtam, hogy oké, akkor most egy ideig nem beszélünk. Az egész sztoryban az volt a legpoénosabb, hogy csak arról nem volt szó kettőnk között, hogy Én mit érzek, hogy Én miért csinálom, hogy Én boldog vagyok-e?! Csak az számított Neki-nekik, hogy Ők mit gondolnak, meg hogy ők majd mindent jobban tudnak. A románcnak ugye egy hete vége lett, és bár szándékoztam már felvenni a kapcsolatot anyámmal, ő megelőzött. A kis ördög azért bennem volt, és bár csak beszélgetés végén, de azért csak odaböktem neki, hogy kemény 2 hónapig tartott a dolog, 2 nyamvadt hónap miatt kellett a cirkusz, csak mert merészeltem jól érzeni magam? És oly módon, ahogy Ő azt nem fogja megérteni soha..... Hát igen.

A címben szereplő ékes szólás ezután a beszélgetés után hangzott el. Ergo anyám, most hogy az exem kiesett a prixisemből (meg a lábam közül is) hamar gyorsan már össze is akarna házasítani valakivel, merthát mi lesz ha már késő lesz?! Meg is kérdeztem, hogy mégis mihez lesz késő? Válasz, mert az ő egyik kolléganője anno 10-12 évig volt egy magasabb beosztású pasi szeretője úgy, hogy a pasi nem vállalta fel a viszonyt. Meg is mondtam, hogy ismételten akkadjunk már le a máshoz való hasonlítgatózásról. Én senkinek nem voltam 10-12 évig (!!) a szeretője. Nem is értem, hogy az én életemnek mégis melyik mozzanatában találtam meg a Mutti a hasonlóságot a kolléganő sztoryjával. Meg főnökkel sem dugtam még soha, egyszer sem, nemhogy többször. Lemaradni? Minden bizonnyal pár dologról már lemaradtam: pl. már nem leszek fiatal a húszasévei elején szülő anyuka, hisz lassan dupla húsz éves leszek. De amúgy mégis miről maradtam volna le? Vannak velem egykorúak, akik már bőven túl vannak minimum egy váláson, meg két gyereken. Ezen azért annyira nem kell sajnálkozni, hogy ez kimaradt az életemből. Ahogy azon sem, hogy nem cövekeltem le életem első pasija mellett, anno mondjuk 19 évesen. Az, hogy ez anyámnak ment, az az Ő dolga, nem az enyém.

Sajnos nem sajnos rá kellett jönnöm, hogy anyu soha nem fog engem (vagy minket) 100 %-ig megérteni, ennek pedig az a fő oka, hogy nem hallja meg a másik oldal véleményét, gondolatát, ergo így egyoldalú marad a konfliktus, mindig lesz a Ő oldala, meg a Mi oldalunk, és megegyezésre nem igen számíthatunk. :( Jelenleg is beszélünk, de a problémákat nem beszéltük meg vagy zártuk le a konfliktust, hanem csak szőnyeg alá lett söpörve, ahonnan majd simán előveszi a dolgot, ha ismét nem úgy alakítom az életemet ahogy Ő azt elképzelte.

Folyt.köv.

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!!

Ahogy az már csak lenni szokott, mármint nálam tuti. Leírom itten június 27-én, hogy nincsen magyarázatom arra, hogy miért érzem olyan faján magamat az exszemmel. Aztán rá kemény 1 (azaz egy) nappal kiborul a bili. És már nem is igen szorul semmi sem magyarázatra. Maga a folyamat a szitu nem kicsit volt poénos, így visszaemlékezve. Egy tök hülye felvezetésből indult vagyis borult nálam a bili. Miszerint neki más tervei lehetnek erre a hétvégére (miközben ugye arról volt szó, hogy kivételesen már pénteken mennék....) Ezen borultam, de így visszagondolva tök alaptalanul, hisz nem ígértünk egymásnak lófaszt sem. Csak valahogy (lásd előző poszt) úgy éreztem volna már, hogy valami alakul. De aztán jött ez a pofin suhancolás, hogy "ácsibácsicsakvisszaazagarakkal". És még jó, hogy jött, pont jókor. A vita vége az lett, hogy szerinte semmi értelme ennek az egésznek, miközben ugye hétvégén még azt kérdezte, hogy tudnánk-e együtt élni? Nem is igen vágtam le a szitut. De aztán megvilágosodtam az éjjel, mármint akkor éjjel. Tipikus pasis gondolkodás, egészen addig legyél nő, amíg szexről van szó, de egy lépéssel se tovább. Kibuktam ki tudja miért (azért valljuk be hősiesen nem éppen sétagalopp hónap áll mögöttem....Ja, hogy itt még nem is írtam, na mindjárt pótolok), és egyből beszart a lelkem. Azon nyomba tele lett a gatyája, hogy hát izé, ő nem ezt a lovat akarta, ő csak szexet, meg beszélgetést akarna, de azt is csak kizárólag beosztott óraszámban hetente. És kizárólag lelki témák nagyívben való elkerülésével. És én itt már nem felelek meg. Valahol tudtam és jeleztem is az elején neki (erre szó szerint emlékszek), hogy nekem hosszútávon (bár az nem volt tisztázva, hogy mit jelent a hosszútáv) nem fog menni, a kötöttség és minden egyéb szabályoktól mentes laza kapcsolat feeling. Mert én nem bírom az ilyen dolgokat, alkalmatlan vagyok rá. Most hogy jobban belegondolok anno Sz.-szel is csak azért ment (vagy inkább zötyögött) a viszonyunk 4 hónapon át, mert anno mi havonta egyszer borultunk csak össze. Itt meg azért hetente. Meg is mondtam neki, hogy ha arra vágyódik, hogy lesz egy nő aki heti rendszerességgel csak úgy szétrakja a lábát, hogy közben nem gondol-érez semmit, akkor szóljon, mert akkor egy új faj született meg. Hiszem, hogy egy nő hosszútávon nem tud érzelem mentesen lefeküdni egy pasival (jelzem ugyanazzal a pasival, nem más pasikkal). Tudom, hogy létezik érzelem mentes dugás-szex-kefélés meg netán szeretkezés is. Tudom, mert tapasztaltam, ahogy azt is, hogy hosszútávon csak akkor lehet egy nő ilyennek a részese, ha nem kicsit bassza át saját magát. Ami azért valljuk be annyira nem jó bíznisz. Ebben az esetben sem éppen az. Most jött el a pont, ahol is döntenem kell, hogy megéri-e nekem a dugás azt, hogy NEM FOG VÁLTOZNI SEMMI(T), illetve, hogy ENNEK SEMMI ÉRTELME még rövid távon sem, nemhogy hosszún. Közel 2 hónap után ezen a hétvégén újra egyedül voltam. Érdekes is volt. El is kezdtem PRO-KONTRA tulajdonságokat-érveket felhozni. Azért lássuk be a mellette jelzők vannak kevesebben, és most ezzel nem azt akarom mondani, hogy Ő egy rossz ember lenne, de tényleg el kell fogadnom a tény, (amit ő is kimondott ezen a múltkori "beszélgetésen"), hogy Nem fog oly mértékben megváltozni, ahogy én azt szeretném, hogy megváltozzon. És hogy miért nem fog? Azon egyszerű okból kifolyólag, mert NEM AKAR! És itt ezen van a hangsúly, tehát nem azért nem, mert nem tud, nincs lehetősége-kedve sötöbö, hanem mert nem akar. Nem érzi úgy, hogy bármin is változtatnia kellene. Nekem pedig ez így édes kevés. Anno kb. év elején amikor még bőven nem tudtam, hogy ez a nyár végül hol is fog rám találni, beszélgettem a barátnőimmel. Ők kérdezték meg, hogy mit gondolok újra lenne-e közös jövőnk? Erre akkor én azt mondtam (jelzem mégegyszer, hogy ez kb. 6 hónapja volt!!), hogy én adnék esélyt, de nem hiszem, hogy Ő meg tudna annyira változni, amennyire én megváltoztam miután szakítottunk. És itt a lényeg. Ez a lényeg. Hogy bármennyire is királyságos a szex vele, hosszútávon csak a puszta szex-szel nem megyek semmire, ha mellette alapvető tulajdonságok-hozzáállások irritálnak. Ez a szám egy az egyben elmondja mire gondolok, és pár hete egy az egyben Ő jut róla eszembe, mert valóban ő egy Pató Pál.....

Csak pár dolog, hogy miért is gondolom ezt: amikor májusban először mentem a lakásba, észrevettem, hogy szét van törve a bejárati ajtó tokja. Mint kiderült azon egyszerű okból kifolyólag, mert őfelsége bent hagyta a cégbe a kulcsát és nemes egyszerűséggel úgy jutott be a lakásba, hogy berúgta az ajtót. Ez ugye még május előtt történt. Múlt héten tehát június végén még mindig nem csinálta meg. Miközben ugye asztalos, meg kb. félórás meló lenne az egész, hogy mégse parázon az ember (vagyis én...., bár ez már nem oszt nem szoroz), hogy be tudja-e zárni az ajtót, illetve ki is tudja-e nyitni majd. Tisztaság mánia ide és oda, de a fürdőre mindez nem vonatkozik, és ettől én falnak megyek. És nem arról van szó, hogy nálam enni lehetne a WC csészéből vagy sem, de azért ha már egyszer fehér minden abban a drága fürdőben, akkor nem ártana néha takarítani. :(

Jaj, a további bonyodalmakra már nincs időm, mert lassan csicsikálni kell. Majd egyszer megírom, bár lehet nincs már túl nagy jelentősége.

Szóval az elmúlt közel 2 hónap képekben. Hálás vagyok a Sorsnak, úgy újra emberi módon tudtunk a másikkal bánni, hogy újra emberek voltunk egymás szemében. Köszönöm, hogy újra Nő lehettem, hogy elindult bennem valami új, hogy elindított valamit. És köszönöm, hogy időben felnyitotta a szemem, vagy hogy időben kinyitottam.

Hát kb. ennyi. :)

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM! :) Ámen!

Hát izé hogy is mondjam, hipp-hopp eltelt ez a június úgy hogy észre sem vettem. Talán így eshetett meg, hogy bő egy hónapja nem jártam errefelé. :) Na meg persze azért is történhetett ez, mert máshol járt az eszem. Amire is-is van magyarázat, illetve is-is akarok magyarázatot találni. Valahol még mindig úgy érzem, hogy azt kell nézni a jelenben, ami az embernek jó, a többi meg majd alakul. De menjünk szépen sorjában......

Az, hogy az ember egyszer összejön újra az ex-vel, mert találkozni akar és mert jól esne neki egy kis nosztalgia szex az még szerintem oké. De amit mi csinálunk, az már ezen régen túlment. Idestova lassan 2 hónapja vagyunk ki tudja milyen kapcsolatban egymással. És ez már nem csak a szexről szól. Annál már egy kicsivel több. Kapcsolatnak azért nem mondanám, bár őszintén nem igen tudom, hogy miért nem. Május 07-e óta egy hétvégét leszámítva minden hétvégét együtt töltöttünk, azon kívül minden nap beszélünk a neten. Vágyunk egymás társaságára, mind testileg mind lelkileg. És ha azt mondom, hogy még mindig faja vele, akkor nem is mondok el mindent amit a közös hétvégék után érzek. Szükségem van rá, persze ennyi idő után már bőven jönnek a kérdések. Hisz nem mondhatjuk azt, hogy ez csak a futó kalandos összeborulás. Nincsen magyarázat, és nem is igen tudom még mindig a miérteket, hogy hogy  rossebbe működhet most ilyen jól, a szex, a kommunikáció, meg minden úgy allescuzammen. A felmerülő kérdések:

 - Újra kezdjük?

 - Ha igen mégis hol?

 - Hogyan?

Bár az első kérdés már rosszul is van megfogalmazva, hisz nem akarnám újra kezdeni, én max. új lappal tudnám ezt elképzelni. A régi kapcsolatunkat én kb. idén év elején lezártam. Nem volt egyszerű, ahogy ebből a blogolásból ez már kiderült párszor.  Annak a kapcsolatnak nem volt értelme már, több hónapig haldoklott, mielőtt kimondtuk rá a "halálos ítéletet". Azt újra kezdeni, elég nagy badarság lenne részünkről, főleg így, hogy jelenleg több olyan funkció is működik köztünk, ami anno nem igen ment gördülékenyen. Persze az előző kapcsolatot nem lehet és nem is kellene figyelmen kívül hagyni. Főleg, nem a problémákat, hisz azokból lehetne tanulni, és kellene is. A hol kérdés egy kicsit már bonyolultabb. (azért az sok mindent elárul, hogy nem azon van a kérdés, hogy lehetne-e, vagy hogy kellene-e, hanem a hely jelenti inkább a bibit-bökkenőt). Én szeretek Győrben élni, azzal együtt, hogy még közel távol nem ismerem. Pozitív energiával tölt fel már csak a puszta tény, hogy itt élhetek. Óvárról ugyanez sajnos nem mondható el, bár tény, hogy nem az számít, hogy hol él az ember hanem hogy önmagával a környezetével milyen a viszonya. Szóval ez inkább kérdőjel bennem, minthogy adnék-e egy új esélyt. A hogyan érzésem szerint megoldódna magától. Érdekes ez a tényállás, nem mondhatom el, hogy hidegen hagy, és hogy nincsenek bennem folyamatosan munkálkodó érzések-érzelmek. Nem félek, valamiért úgy gondolnám, hogy nincs mitől. És ugye az sem elhanyagolható tény, hogy hálisten ezekről a dolgokról mi is beszélünk, ergo téma köztünk, hogy oké, hogy dugunk, de azért mivel ez már nem csak a szexről szól, nem igen lehetne mondjuk több hónapig, évig ilyen formában csinálni. Ahhoz már egy kicsit "idősödő" emberpalánták vagyunk. Pont most hétvégén tette fel Ő a kérdést: "Szerinted tudnánk mi együtt élni?" Ez azért érdekes kérdés, mert mi ugye éltünk együtt több, mint 4 évet. Mégis valamiért úgy érzeném, hogy most valahogy máshogy lenne, de erre nem tudnék biztosítékot-garanciát-kezességet vállalni. Így érzem.

Most hirtelen ennyi, holnap folyt.köv. :)