Fantasztikusan szép, napsütéses napnak a végén írom ezeket a sorokat. Kemény orrfolyással fűszerezve. Nem vágom, hogy ennyi orrfolyásmentes nap után, miért pont ma, miért pont ennyire, de folyik az orrom, ahogy az lenni szokott, mintha muszáj volna. Pedig nem az. Ez sem lenne az.
Ma olyan törődök magammal napot tartottam félig-meddig. Tegnap ismét belevetettem magam az önfényezési projektbe, és elkezdtem kiszórni az önéletrajzaimat Győrbe. Vaktába, mert bár lesem a hirdetéseket, nem igen látok még olyat amire rá tudnék startolni, így marad a cím keresés, és az önfényezés. Az is eszembejutott, hogy fel kellene mennem egyik nap, mondjuk februárban, hogy pár helyre beadjam személyesen a pályázatomat. Sajnos azzal tisztában kell lennem, ha nem jön össze az irodai meló, akkor is kell dolgozni valahol, ami magával hozhatja a bolti melót ismét, ha más nem is átmenetileg. Oda pedig személyesen jobb bevinni, de ez még kérdéses. A nagy gépezésnek, meg írogatásnak köszönhetően, magamhoz képest tegnap csak kb. fél órát hánykolódtam este. Haladunk, a végén még el tudok aludni normális időben is. Ma persze túl korán nem rúgott ki az ágy, pedig próbálkozott a drága, de csak fél 10 felé másztam ki (akkor is csak azért, mert nagyon pofán sütött a nap). Végre rávettem magam, hogy megszabadulok egyéb lábamra nem illő egyedektől, amit már múlt hét eleje óta terveztem. Megfogadtam idén nem lesz egyed elviselés, menniük kell nincs mese. Aztán angoloztam elég sokat ma, kb. 1 órát. Rá kell jönnöm, hogy délután kell nekiülni, mert estére nagyon tompává vágyik az agyam(vagy a helye). Meg volt kattingatás is. Végre. Egy kis makró a kertben, meg aztán idebenn is. :) Kellett is a lölkömnek na, rá kell jönnöm, hogyha valamit anno szerettem, márpedig fényképezni tényleg szerettem, akkor azt csinálni kell. Le kell szarni, hogy másnak tetszik-e vagy sem, ha nekem jól esik, meg tetszik, akkor miért is ne? Hisz nem bántok meg senkit azzal, ha egy-két képet megosztok itt-ott. Úgyhogy fényképezésre fel, bár szegény gépem, ami idén lesz 8 éves (már bőven iskolás korú), már egy kicsit odavan meg vissza. Főleg, hogy az elmúlt években én nem igen használtam. Sőt, már több éve nem használtam. Talán visszatalálunk egymáshoz ő meg én. Bár egy újabb ketyere is jó lenne már. De előbb szokjunk vissza. :)
Lelkileg megvagyok, bár most a jó enyhe túlzás, főleg, hogy Mikulás is jön nemsokára, ergo bőjtje lesz eme jólétnek. Mondom ezt totál taknyosan. Úgyhogy a jólét sem állja meg a helyét. Holnap elmegyek kujtorgóba. Veszprémbe lesz az irány, nem is tudom mikor voltam utoljára - azt hiszem 2013 őszén. Tehát nem ma. Érnek majd az impulzusok, vagy mik. Béke - érkezek hamarosan.
