Ha azt írom, hogy szánom-bánom, hogy ennyi ideig kussoltam, az ugye csak félig-meddig érthető? Hát igen, bő egy hónapja nem írtam, ebben az egy hónapban elég sok minden történt. Sőt, olyan dolgok is, amire nem igen számítottam. Megpróbálom az eseményeket, az érzéseket, gondolatokat mondatokká varázsolni.
A költözés úgymond minden bibi nélkül lezajlott, bár aznap amikor cuccoltam, kiderült, hogy a bojler nem működik, így nincs meleg víz. :( Mondom ok, egy-két napot biztos kihúzok, úgy, hogy melegítenem kell a vizet, csakhogy akkora fazekat nem hoztam magammal, ami ezt a mutatványt megkönnyítette volna, így kissé körülményes volt a szitu. A másik bibi is a költözés napján derült ki, miután anyuék elmentek és szépen mindent kipakoltam, elrendeztem, és valahol totál elhagytam a hangom. Amit még 3 napig nem is sikerült megtalálnom. Szörnyű volt, úgy beszélgetni bárkivel (szerződést aláírni.....), hogy nem tudsz megszólalni. És sajnos itt nem állt meg a kálvária. Az első munkahetemen nagyon-nagyon szarul voltam, évek óta nem voltam ilyen szarul, mint akkor. Lázas voltam, este is napközben is. Konkrétan lófaszt nem fogtam fel a munkával kapcsolatos információkból. Kemény 4 napig bírtam a dolgot, aztán csütörtökön betelt a pohár és eldöntöttem, hogy mivel már kb. 15e kemény magyar HUF-ot elköltöttem különféle gyógyszarokra, amik nem igen használtak nincs mese dokihoz kell mennem. Így 5dik munkanapomon már nem is mentem dolgozni, hanem húztam haza, dokihoz. Ő meg szépen kiírt egy hét táppénzre. :( 4 éve nem voltam táppénzen. Soha "jobbkor" nem jöhetett volna. Otthon egy-két napig még volt lázam, de az antibiotikum azért segített, igaz a gyomrom egy csöppet megszívta. No de mindegy. Április elején tértem vissza Győrbe, akkor hálisten már volt meleg víz a kecóban.
Múlt héten már nagyon faja volt a meló. Hisz már érzékeltem a külvilágot. A munkatársaim nagyon jó fejek, sőt kellőképpen lököttek. Olyan bandás a feeling, mint anno a H. cégben jópár évvel ezelőtt. Bár itt azért megdöbbent az infó, miszerint a többség 30 év alatt van, olyannyira, hogy a közvetlen főnököm R. 10 (!!) évvel fiatalabb, mint én. A munka is nagyon hasonló, mint a H. cégben volt, csak a termékek mások ugye. De ha csinálom, mármint ellenőrzök, és csomagolok, akkor már nagyon sok mindent felismerek. Jó hangulatban telnek a munkanapok, megy a szívatás agybafőbe, meg a röhögés. :) Ezért nagyon hálás vagyok!
Az albit már úgy gondolom, hogy sikerült belaknom. Ami az elején nagyon furcsa volt, hogy kurva hangosan kapcsol be a kazán, ami a konyhában van. Na azt meg kellett szoknom. Momentán még annyi bibi van, hogy a fürdőben nagyon alacsony a meleg víz hőfoka, illetve nyomása. Így csak és kizárólag úgy tudok fürödni, hogy csak a meleg vizet kell megengednem, és az is elég messze van a forrótól, illetve a zuhanyrózsát a fali tartóban kell hagyni, különben az a kicsinyke nyomás is elszáll és a csaptelep átvált a mosdói funkcióra. Szóval kicsinykét körülményes. Hálisten netem múlt hét hétfő óta van, bár a szolgáltató csak modemet adott, így jelenleg a szoba közepén megy a kábel, mert a gépet az ágynál használom. Amin hosszútávon mindenképpen változtatni kell az az alvás helye. Jelenleg egy nem kihúzható ülőgarnitúrán alszok, ami hosszútávon tuti nem lesz kényelmes, mert ülni fasza, de aludni elég puha. Az biztos, hogy én szeretném majd átrendezni a szobát, ergo ketté választani egy "nappali" és egy "háló" szerűségre. De ez még a jövő kérdése, hogy mikor és hogyan. Rezsit ezen a héten fogok először fizetni, amire nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mert ugye soha nem éltem még egyedül ezelőtt, így fingom nincs, hogy egy főre mégis mennyi lehet egy lakás rezsiköltsége. Abban reménykedek, hogy bejön a jó idő és nem kell majd fűtenem mondjuk e hónap közepe-végétől, mert minden bizonnyal a fűtés számla lesz a "legnagyobb" tétel az elszámolásnál, bár ez a héten így is úgy is kiderül.
Lelkileg eddig nagyon jól veszem az akadályokat. Jól érzem magam a bőrömben, bár ez inkább a múlt héttől van így, amikor már meggyógyultan vághattam neki az új hétnek, a munkának. Néha-néha fejbekollint a feeling, hogy besza-behu egyedül élek, de nem mondanám, hogy unatkoznék. A melóból kb. 5 és fél 6 között szoktam hazaérni attól függően, hogy kell-e boltba mennem vagy sem. Utána általában gépezek, teszek-veszek, mosogatok, mosok, főzök ilyenek. Esténként (bár ez biztos valami front miatt van, mert elég balfasz az idő mostanság) elég korán elalszok, és végig is alszom az egész éjszakát. Végre, hálisten. Reggel 6 előtt kelek 5-10 perccel, megcsinálom a reggelit, a kávét, elcsomagolom a tízóraimat, az ebédemet, megreggelizek, öltözök, aztán kb. 7, negyed 8 -kor indulok el, és fél/háromnegyed 8-ra érek a cégbe. Programjaim még nem voltak, de azon leszek, hogy előbb-utóbb azért legyenek. Sajnos az angolozás mostanság (végülis költözés körüli időtől számítva) abbamaradt, vissza is kellene szoknom rá, ahogy az olvasásra is, mert kb. 2 hete egy betűt nem olvastam. :(
Még van miről írnom, de mindjárt kifolyik a szemem, így folyt.köv. Remélhetőleg holnap, de ígérgetésekbe nem merülnék bele ha nem baj. Jövök, :)
HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!
