Hát mivel, hogy holnap vagyis ma éjjel a Mikulás is eljő (bár hozzám kétlem), ezért úgy gondoltam, hogy illő lenne már valami életjelet adnom magamról, így lassan 3 hónap kuss után. Nem is értem nagyon, hogy miért nem írtam eddig. Talán, mert nem is igen lett volna miről, illetve mindig van mivel elütni az időt. :)

Na szóval a helyzet jelenleg a következő:

 - nem igen tudtam betartani jópár magamnak megígért-megfogadott dolgot. Ez kicsit gáz. De csak kicsit, és azért csak kicsit, mert amúgy meg összességében jól érzem magam a bőrömben, így a fogadalmak be nem tartása nem okoz akkora negatív érzést bennem.

• nem lettem 70 kg-os, nemhogy októberre nem lettem, még december végére sem leszek 70 kg. Pedig isten látja lelkem nem vagyok egy nagy zabagép azóta sem, de valahogy nem fűlik a fogam egy általam szeretett dolgok el-megvonásával járó fogyókúrához-diétához. Ebből a szempontból gyenge vagyok, nem vitás. És a fejemre is koccantok ezért, hisz a bagót is letettem (kereken 22 nap múlva már 500 (!!!) napja nem bagózok).
• nem rakok félre havi szinten egy kanyi vasat sem. Viszont nem kevés pénzt költök MAGAMRA! Amire mondjuk kb. 5-6 éve tuti nem volt példa, így ergó már éppen ideje volt a ruhatáramat frissíteni. Hogy nem rakok félre is-is zavar, hisz ebből fizuból akkora összeget nem is igen lehetne félrerakni, aminek lenne értelme. Ebből csak hosszú hónapok félrerakott pénzéből lehetnem értelmes összeget összedobálni, viszont nekem most kellettek ruhák-cipők. Így tiszta a lelkiismeretem. :)
• nem igen nyitottam jobban Győr felé, nem járok szórakozni azóta sem. Ennek az elsődleges oka az, hogy egyedül nem is nagyon hiszem, hogy valaha nyakambavenném a várost. Bár persze mászkálni mászkálok, sokat fotóztam eddig is, és ez a tevékenységem a jövőben is tuti meg fog maradni (bár most, hogy hideg van kicsit nehezebben veszem rá magam - pedig itt MINDIG MEGÉRI egy kis áldozat vállalás egy jó képért cserébe. ;)
• meditálni sem meditálok a szó szoros értelmében, bár minden este HÁLÁVAL zárom a napot, ahogy már lassan egy éve teszem. Illetve próbálok figyelni a jelekre, mert azok mindig vannak. :)
• az írás sem lett éppen betartva, nemhogy ide nem írtam egy kanyi bötűt sem, de kézzel sem igen írtam, már április (!!) óta semmit.

 - Viszont betartottam azért pár dolgot:

•  minden áldott nap HÁLÁVAL zárom a napomat, ez lehet tök nonszensz hála is, hogy hideg volt, de szép volt a napfelkelte, vagy hogy láttam egy kiskutyát, virágot sötöbö. Ez egy nagyon fontos tanítása ennek az évnek számomra, és ezért is HÁLÁS vagyok! :)
• minden hétköznap reggel olvasok, reggeli közben. Könyvet, regényt. Most éppen Robert Merle: Mesterségem a halál című egyik kedvencemet olvasom sok-sok év után újra. Ez már rutin szerű, ahogy az is, hogy zabkását eszek, pékárus szendvics helyett.
• újabban elég sok filmet-sorozatot nézek
• a mozgás még mindig lekorlátozódik a napi 1 óra sétára :( Bár a semminél azért ez is több. Tudom, hogy kellene még valami plusz, de lusta vagyok :(
• minden nap sminkben indulok dolgozni, és igenis vállalom azt, hogy NŐ VAGYOK! Ha úgy tartja kedvem (pont tegnap), akkor durva vörös rúzzsal a számon megyek a turkálóba :) És minő meglepő, hogy észrevesznek az utcán, ki érti ezt?! :)
• minden nap MOSOLYGOK egyet a tükörben lévő társamra, aki minden reggel VISSZAMOSOLYOG rám. És nyomunk egy rokkervellát is, erre nem tudom miért szoktam rá. Bezzeg amíg dobos faszim volt, addig nem nyomtam a rokkervillákat. :)
• minden hétvégén sütök. Minden vasárnap süti nap van, és minden hétfőn én vagyok az ISTEN-KIRÁLY-CSÁSZÁR a fiúk szemében, mert viszem a kis dobozomat, és lefizetem őket, vagyis inkább megveszem őket kilóra. :) Mindent megér, az, hogy tetszik-elismerik a munkám gyümölcsét.

Összességében elmondhatom, hogy JÓL VAGYOK! Pont tegnap és ma is azt éreztem, ahogy serénykedtem a konyhában, hogy hosszú évek óta először azt érzem, hogy kezd kerek lenni a story. Hogy nem akarok és hálisten nem is kell már megfelelnem senkinek. Hogy JÓ VAGYOK, úgy ahogy vagyok.

Elmúlt egy éve. Több, mint 1 éve Single vagyok ismét. Valamiért vártam, hogy legyen a fordulópont, hogy mostmár a közelmúltam már nem Ő, nem a volt Mi körül forog már. Csak ÉN vagyok. Volt bennem nem kicsike késztetés, hogy írjak, Neki. Több, mint 2 hónapja volt az utolsó levélváltásunk, a kibebaszottkurva kulcsról, ami ugye még mindig nálam van. Kértem, hogy oldjuk meg a cserét, mert engem frusztrál az ittléte (erről lehet írtam is múltkor), Ő akkor azt írta, hogy majd jön. Hát azóta is ír, meg azóta is jön, a kulcs meg még mindig itt várja az ítéletét. Nagyon bennem volt, hogy az orra alá dörgöljem Mr. Pató Pál úrnak, hogy ejj ráérünk arra még. De aztán hálisten a kísértés hamar (lófaszt hamar) tovaszállt.

Múlt héten több, mint 5 év után ismét volt egy randim. Vagy inkább egy találkozóm, egy pasival akit a neten ismertem meg. Ugyebár már egy ideje próbálkozok visszamászni arra a bizonyos ismerkedős lóra (vagy inkább szamárra). Nem mondanám, hogy minden faja ezen a téren. Igaz, akkora mélyről jövő ösztönzést sem érzek, így nem is igen foglalkoztat az a dolog túl komolyan (lehet éppen ez a baj?). Na szóval hogy hogy nem kb. 2 hete történt, hogy kaptam egy normális levelet, egy 45 éves pasitól, aki csatolt képet is, merthogy amúgy a profilján az nem volt. Szimpatikusnak tűnt a kép alapján, így elkezdtünk beszélgetni (levelezni). Elég sok mindenben egyezett (egyezik) a véleményünk, így volt közös témánk bőven. És őszintén kíváncsivá is tett, hogy ki lehet a levelek mögött az ember. Így amikor a találkozó felmerült, persze, hogy igent mondtam. Késett a taliról. Ezt csak és kizárólag azért néztem el neki (mert amúgy is megértő vagyok), mert nem Győri. Hanem Szlovákiából jött, és nem is volt még nagyon Győrben. Az első "sokk" akkor ért, amikor a barna haj-barna szakáll helyett kaptam egy ősz haj-ősz szakáll kombót. De ott és akkor nem szóltam ezért, pedig ezt ugye régen sem toleráltam túlságosan és most sem tetszik, ha valaki mondjuk totál máshogy fest, mint a képen. (Jó persze rólam is voltak fent régebbi képek, de én nem lettem azóta mondjuk szőke punk. :) ) Végülis elég jól elbeszélgettünk, de kiderült, hogy ő azért valóban 9 évvel idősebb, mint én. És bár én azt gondoltam, hogy ez nem sok, de bizony a 9 év az eléggé sok. Ha csak azt nézzük, hogy amikor ő érettségizett, akkor én még csak 9 éves voltam. És bármennyire is egyezik az értékrendünk, totálisan mások vagyunk. Illetve azt is éreztem, hogy lehet jó haverok lennének, de nekem úgy még nem indult egy kapcsolatom sem (legyen rövid vagy hosszú), hogy az első randin nem éreztem semmit. Fizikai vonzalom vagy van, vagy nincs. Azt nem igen lehet ráerőltetni a másikra, magunkra meg pláne nem. Meg miért is kellene? Csak azért menjek bele egy kapcsolatba, mert 36 éves elmúltam, és amúgy meg jófej a pasi, de totál más az elképzelése a jövőt illetően, meg egyáltalán nem mozgat meg fizikailag? Nem hiszem, hogy ennyire gáz lenne a helyzetem. Vagy ha mégis, akkor lehet vibrit venni a DM-ben is. :) Oké, hogy kompromisszumot kell kötni az életben elég sok mindennel kapcsolatban, de nem hiszem azt, hogy az embernek le kellene mondania olyan dolgokról, amiket fontosnak tart, csak azért, hogy legyen valakije. Volt egy másik srác is, akivel volt pár levélváltásunk. Neki két gyereke van, és ahogy megláttam a képeket a gyerekekről, egyből leesett a tantusz, hogy én nem akarok más gyereket. Én majd az ÉN SAJÁT, sőt a MI SAJÁT gyerekünket akarom. Már van is a kölöknek egy pár zoknija. :) Túrtam a kis pöcsösnek egy icike-picike zoknit. És nem, nem komcsi lesz a kölök, csak már picike korában is tudnia kell, hogy a HEINEKEN egy király sör. :)

 Szóval nagy vonalakban ezek mennék felém, meg a bárányfelhők. De jó is volt ezt most legépelni, remélhetőleg idén még azért jövök. :)

HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!

HISZEM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT, AZ ÉN

• MAGAS
• BARNA HAJÚ-SZEMŰ
• KEDVES
• HUMOROS
• ŐSZINTE
• JÓ BESZÉLŐKÉJŰ
• KORBAN HOZZÁMILLŐ
• SZERETŐ
• ÉS SZERETHETŐ
• PASIMAT

TUDOM, HOGY MEGTALÁLOM ŐT!!! Ámen, rock and roll