No, kérem szépen ahogy azt sejteni lehetett, egy csöppet alább is hagyott a lelkesedésem, márami ami a melókeresést illeti. Eddig egyetlen egy válasz, illetve inkább reagálás érkezett vissza, ezt a pályázatot is múlt héten küldtem el. No mindegy. A tegnapi kujtorgásos nap után már nem is igen volt kedvem a munkai dolgokkal foglalkozni, úgyhogy tegnap sem, és be kell, hogy valljam ma sem szakadtam meg. Bár azt azért hozzá kell tennem jó gyorsan, hogy ma főztem-mosogattam-takarítottam egy kicsit odalenn, illetve elég sokat olvastam, és angoloztam is. Most este végig néztem a hirdetéseket, de mivel nem találtam semmi újat, így holnap ismét a vaktában lővöldözöm, mert nincs jobb kedvem lemezt teszem fel. Merthát csinálni kell, nincs mese.

Tegnap volt Bódog nap. Na ennek azért van (bár ez enyhe túlzás, hogy van) jelentősége, mert anno ezen a napon találkoztam először Sz. barátommal. Tegnap volt ennek kemény 5 éve. És azért ezzel kapcsolatban is bennevan a sors nem kicsinyke iróniája. Kapcsolatnak nem éppen lehetett nevezni, amit mi műveltünk egymással kb. 4 hónapig, akkoriban inkább viszonynaak csúfoltam a "frigyünket", ami szép volt, meg jó is volt, de én többet akartam, ő meg nem mondott egyenes választ, így 4 hónapnyi húzzok az agyát ennek a libusnak storynak májusban véget vetettem. (Igen, én, mert tudok olyat is, bár sűrűn nem gyakoroltam...) Rá két (komolyan 2 egész) napra megismertem az Exemet. Akivel ugye lehúztunk több, mint 4 éve együtt. Na most jön a Sors nem kicsinyke iróniája. Miszerint Sz. is megismerkedett valakivel, ő is azon a nyáron (tehát 5 éve), ők is nagy szerelembe estek, kicsit később mint mi, de össze is költöztek és egy év után meg volt az eljegyzés, utána meg (2013) megvolt az esküvő is. Kicsit érdekes volt az nekem akkor. Volt bennem egy elég nagy hiány érzet, és ha jól emlékszem, ezt fel is hoztam akkor az Exemnek, hogy hogy a szent szarban lehet, hogy másoknál van eljegyzés, esküvő, mi meg nem lépünk tovább (Ugye-ugye azok a fránya jelek, amik már ott is megvoltak, csak basztam őket észrevenni, vagy nem voltak elég kemények ahhoz, hogy jól fejbebasszanak, hogy érezzem a súlyát ennek a dolognak....) Aztán mi összevissza költöztünk az országban, mint gólyafós a levegőben, a kapcsolat is meg-megszakadt köztem és Sz. között, amikor is tavaly (igen, 2015) augusztusban kiderült, hogy ő és a neje ugyanabba a városban élnek már pár hónapja ahol mi is éltünk. Azért ennek mekkora eshetősége van? Szerintem nem sok. Na, fel is merült a találka lehetősége, ami valljuk be a frankót nekem nagyon is jól esett volna a májamnak, a lelkemnek meg mindenemnek (csupán találkozásról lett volna szó részemről, semmi dugás vagy ilyesmi) mert akkoriba már nyakig ültem a híg fósként jellemezhető kapcsolatomban, de lófaszt nem tettem semmit, hogy kimásszak a szarból. A találkozó végül nem jött össze (kics Sz. megszívatott egy kicsit, de mindegy), közben ők kimentek Kanadába új életet kezdeni. Aztán mit hoz a sors, decemberben amikor én már itthon voltam, megtudtam, hogy az ő házasságukkal is vannak bibik, olyannyira, hogy a felesége elhagyta. Szóval a Sors nem kicsi iróniája ez, mert mindketten úgy gondoltuk, hogy megtaláltuk a másik felünket, és mindketten ugyanakkor is veszítettük el. Érdekes az élet. Hogy kellene-e újra? Hát nem tudom, anno ő volt az a pasi, akinél azt éreztem, hogy figyel rám, mint NŐ-re. Ez szerintem nagyon fontos dolog, de nem hiszem, hogy hosszútávon tudnánk együttműködni. Bár aztán ki tudja - soha nem mond azt, hogy soha! :)

Rendeletem magamnak egy könyvet. Bár tudjuk mindannyian, vagy ha eddig nem tudtad, akkor bocsi, de fel kell, hogy homályosítsalak, hogy minden mindennel összefügg. Hát még a neten. Értem ezalatt, az a hétköznapi tényt, hogy minden amit megkeresel újra és újra a szemed előtt fog villogni. Mivel most elég sok lelket motiváló dolgot írok, posztolok, ezért a keresőben meg minden reklámoktól hemzsegő oldalon az ehhez hasonló témájú könyvet-tanfolyamot nyomják bele a pofimba. És egy ilyen arconvágás alkalmával figyeltem fel egy könyvre. Persze szépen utána jártam a sztorynak, és bár van még könyv amire úgy gondolom, hogy "égetően" szükségem van, ennél nem volt kérdés, egy másodpercig sem, hogy nekem ez a könyv márpedig kell, és mostanában kell (nem félév múlva például). A lehetőséget felajánlotta a "nagy testvér" én pedig éltem vele. Hiszem, hogy vannak dolgok az életben, amit akkor és ott kell megtenni, amikor arra az embernek ingere van (persze azért pár szabályt, határt nem árt betartani). Szóval jövő héten új könyvvel bővül a könyvestáram, íme ő fog csatlakozni:

Momentán pont fogékony vagyok az ilyen dolgokra, és ezt most kell kihasználni, hisz pl. a héten (nem vág ide teljesen, de egy kicsit talán mégis) egyáltalán nem tornásztam, sőt múlt vasárnap sem. Kicsit ebben is alább hagyott a lendület, sajnos én ilyen vagyok, ha nincs visszajelzés, erősítés, akkor gyorsan fel tudom adni (igaz a héten, belefogtam az állásvadászásba, és valljuk be az megint egy olyan tevékenység ami nem éppen egyszerű és ami egyből nem ad visszajelzést, bármennyire is szeretné az ember. ) Szóval ez a könyv nincs 300 oldal, és ha tényleg olyan jó, mint amilyennek sokan leírták, akkor hipp-hopp el fogom olvasni, bár én azt szeretném, ha olyan lenne számomra, mint

Ezt a könyvet anno akkor vettem meg (no már megint a Sors), amikor már ki akartam tenni Sz útját 2011 áprilisában, és azóta is mindig-mindig újra és újra előveszem, és csak úgy beleolvasok. Annyira az én stílusom, az én szavaimmal operál Elizabeth. Anno nem volt kérdés, hogy megvegyem-e, sőt ha jól emlékszem célirányosan mentem és vettem meg. Ezeknek a dolgoknak szerintem igen is van jelentősége, amikor TUDATOSAN veszel meg valamit, mert azzal a dologgal bevonzzátok egymást. Ennél a könyvnél hálisten, a film is nagyon jó, azt is szeretem. Meg is kellene néznem valamelyik nap, pedig már vagy 20szor tuti láttam. De vannak örök dolgok. Anno a Sex and the City sorozat összes létező részét odavissza megnéztem kb. 30szor, a filmet is láttam vagy 15ször, de ha le kellene ülnöm és SAC maratont kellene tartanom, állnék elébe. Mert nem tudom és nem is hiszem, hogy valaha megfogom megunni.

Egy kis idézet ide végére:

"A boldogsághoz szeretet szükséges, de te még saját magadat sem szereted, hogyan is szerethetnél akkor mást? Hiszen, ha szeretnéd magad, akkor olyan munkát végeznél, ami örömet ad neked, ami boldogsággal tölt el!" /Braskó Csaba/

És ott a pont! Szeressük magunkat! Ámen! :)