Nem terveztem az ily gyors egymás után írást. De nem tudok megemlékezés nélkül csak úgy tovább menni a tény mellett, hogy ma van 200 (!) napja, hogy nem dohányzok. Nagyon-nagyon büszke vagyok magamra, mert ezt a napot valamiért vártam, Cél volt. És elértem, igaz hálisten túl sok impulzus nem ér mostanában, mármint nincsenek körülöttem bagósok, vagy nem olyan helyen dolgozok (ja, hogy momentán nem is dolgozok....), ahal bagóznának. Anno az első 100 nap még bőven Óváron telt, nem éppen happységben. A második 100-as meg nem kevés fordulatot hozott, bár ha jobban végig gondoljuk az első 100-as kakis vödréből lehetett következtetni az elmúlt eseményekre. Szóval bizakodva és reménykedve várom a harmadik 100-as periódust. Változás most is lesz, az biztos, mert érzem, illetve tudom is.
3 hónapja vagyok Single. Mit ne mondjak büszkeség tölt el a jelenlegi helyzetemet illetően, főleg a lelki dolgokra gondolok. Nem hittem volna, hogy ilyen jól veszem majd az akadályokat. Bár azt nem mondhatom, hogy nem hiányzik az exem, de egyre inkább külső szemlélőként gondolok a kapcsolatunkra, illetve annak lezárására. Sok sok felismerés jön velem szemben, nagyon kemények is. Többször eszembe jut, hogy ez a kapcsolat végül is már az elejétől halálra volt ítélve. :( Amúgy ő nem jelentkezik, bár ígérte kb. 2 hete, hogy fog írni az érzéseiről, azóta is ír. Lehet ennyi van neki, vagy ennyire nincs? Rá kell jönnöm, hogy a nem válaszolás is egy válasz. El kell engednem, nincs értelme olyan dolgok miatt rágnom magam, amik NEM LÉTEZNEK, hisz ilyen dolgokhoz két ember kell. Egyedül baszhatom a dolgot, ahogy anno sok mindent basszhattam is a kapcsolatunkban. Most meg kell állnom, hogy ne írjak Neki. Mert nem érdemli meg.
Hogy miért nem? Mert nem tisztel meg azzal, hogy válaszoljon egy levélre, így konkrétan azt mutatja felém, hogy le se kakálja amit én írok neki. Hálisten nem mindenki ilyen. Sőt. Vasárnap este írtam a face-n Pilát Gábornak. Anno amikor el kezdtem olvasni a Tabuk nélkül a párkapcsolatról közösséget, akkor írt a Gábor egy üzit. Ez tavaly júniusban volt. Most hogy minden héten hallgatom a műsorát, illetve a könyvét is elolvastam már, gondoltam akár írhatnék is neki. Megköszönvén a munkásságát, és leírni, hogy mennyit adott nekem személy szerint az elmúlt hónapokban a szakítás feldolgozásához. És képzeld el tegnap élő adásban felolvasta a levelemet! Ismét rádiós celeb lettem, és nagyon érdekes volt a szavaimat hallgatni más szájából. Köszönet érte! Szóval ő elolvasta és műsorba rakta a levelemet, reagált rá. Tisztelettel bánt velem, és az irományommal is. Az exem momentán erre nem képes.
Ma este kicsit nosztalgiáztam, mert valamiért eszembe jutott, hogy anno 2010 végén, és 2011 elején nekem volt egy csajos blogom, csak aztán már nem írtam főleg miután jött az exem. Na ma megtaláltam, Nagyon jó volt visszaolvasni a soraimat. A blog írás ezért is jó, mert sok-sok erőt, és humort tud okozni, ha az ember újra elolvassa egykori bejegyzéseit.
Csütörtökön megyek Győrbe. Az interjú 13 órakor lesz (2016.03.03.), 3 hónappal az utolsó exes tali, és 83 hónappal a volt céges elbocsátásom után. Az időpont miatt kénytelen vagyok reggel 7-kor elindulni, és ismét csak este 7-kor fogok hazaérni. Az interjú után találkozok két volt kolleginával, és dobálok egy kis önéletrajzot széjjel (bár lehet az interjú előtt is - hisz időm lesz rá). Nyugodt érzések vannak bennem, nem izgulok, hiszem, hogy az fog történni, aminek történnie kell. :)
Ma megnéztem az Ízek, Imák, Szerelmeket. Rossebb tudja hányadszorra, de még mindig ugyanaz a nyugalom árad a filmből is, ahogy a könyvből is. És még egy nosztalgia, kb. 15 év után ismét elkezdtem olvasni Robert Merle: Állati elmék című könyvét.
HISZEM, HOGY HOLNAP EGY CSODÁLATOS DOLOG FOG TÖRTÉNNI VELEM!
Írjatok blogot! :)
