A majomka persze én lennék. Hogy miért pont a ketrecben? Hát momentán, vagyis ma feltűnően így érzem. Ma nagyon-nagyon hisztis picsa voltam, vagyok. Valami elképesztő módon. Értem is meg nem is. Ugye kurva sok bennem a jövőt illető kérdőjel, melyek nem akarnak elfogyni, csak az idő telik…

A címben saját magamat fényezem, illetve pont nem. Mert annyira gázul tudok viselkedni, vagyis inkább csak érezni. Nem igen találom a helyem, momentán, úgy érzem, hogy be vagyok zárva egy ketrecbe és ott vergődök, mert húznák már a p.csába, de nem tudok. Utálom, hogy tétlennek érzem magam, hogy…

Hát (valóban nem kezdünk Hát-tal mondatot, de mivel én írok, így kezdek), elindult az új év, a várva várt új év. Már el is telt kemény 5 nap úgy, hogy a nagy lófasz történt. De az keményen. Sajna ahogy anno is tartottam tőle kezd rámmászni, hogy most akkor mi a szent szar lesz velem érzés, mert…

Hát eljött, végre. Az új év, a szép páros, a kicsit talán gömbölydedebb, mint a tavalyi volt. Személyszerint vártam már, na nem nagyon, nem megváltásként, hisz maga az évszám mit sem tehet azért, hogy nekem jobb-szerencsésebb legyen. De hát mégis, és volt is bennem valami megnyugvás érzés 2016.…

Nohát valóban ára van. Történt ugyanis, nem ma, hanem tegnap, hogy az ex írt egy üzenetet amiben azt kérdezte nem Skype-lunk-e. Őszintén meglepett a kérdés, több gondolat is felmerült bennem az okokat keresvén. Elsőnek az jutott eszembe, hogy biztosan unatkozik, merthát ő van egyedül egy lakásban…

Nohát-nohát pár napig off-on voltam, nanem a elfogyasztott töménytelen alkohol, vagy a beigli végett, csak így alakult. Most jut eszembe, nem is ettem beiglit. A piát meg már évek óta nem bírom, ez is a korral jár. Bár ezt annyira azért nem bánom, mondhatni anno megittam már a magamét. :)  Több…

Nagyon sok minden történt ezalatt az egy nap alatt. A címmel kezdeném, olyat tettem, amit már jópár éve nem. Kb. 20 éve voltam utoljára éjféli misén karácsonykor. Misén meg talán 6-7 éve, de nem igazán tudom. Szóval most anyunak megígértem, hogy elmegyek vele, ne menjen már egyedül. Valahol…

Nem csöppet gáz, hogy pont szenteste kerül ki egy ilyen című iromány a blogra, de hát azért indítottam, hogy kiírjam ami bennem van, merthát jobb kinn, mint bent. És sajna ezek az érzések vannak bennem jelenleg, bár ez inkább a december 23-át jellemezte. Az úgy volt, hogy írnom kellett neki, na nem…

Hát igen, kérem szépen - kereken 130 napja nem dohányzom. És annyira jó ezt leírni, megélni, mert nem igen hittem, hogy meg tudom ezt csinálni. Még akkor sem, ha az elhatározás elég erős volt bennem, de hát voltak már ilyen próbálkozásaim azalatt a 12 év alatt, míg füstöltem. És láss csodát, itt…

A cím nem véletlen. Csupán félórámban telt, hogy megtudjam az általam kb. 2 nappal ezelőtt megadott jelszót, hogy be tudjak már lépni ide, és végre írjak. Mert lenne miről. Aztán nem bírtam belépni, mert ez a drága Microsoft Edge olyan cuki meg minden, hogy megjegyezte a jelszót, de nem írta be…