Hát (valóban nem kezdünk Hát-tal mondatot, de mivel én írok, így kezdek), elindult az új év, a várva várt új év. Már el is telt kemény 5 nap úgy, hogy a nagy lófasz történt. De az keményen. Sajna ahogy anno is tartottam tőle kezd rámmászni, hogy most akkor mi a szent szar lesz velem érzés, mert azért már egy hónapja itthon vagyok, és kezdnem unni. Látszik, hogy nem vagyok egy mai csirke, mert ha azt vesszük ezért még pénzt is kapok (még nem kaptam, de majd csak megjön az is), és nem teccik a szitu miszerint nem kell csinálnom semmit. Nem szeretem a tétlenséget, azt meg hogy itthon vagyok, mondhatni ingerszegény környezetben attól meg falra mászok. Próbálom magam tartani, hogy azért ez jó így, de nagyon nem tudom meggyőzni már a saját bukómat sokáig.
Elkezdtem állást vadászni, szószerint vadászni, mert sehol semmi hirdetés nincs, ergo vaktában lövöldözök, ami elég gáz, mármint nincs támpont, nincs mihez "idomulni", csak fényezni kell magad. Na, az meg Qra nem megy, nekem legalább is. Keresem a szavakat, legszívesebben tök lazára venném a figurát, de ugye azt sem lehet, pedig annyira más lenne, ha az ember egy kicsit felszabadultan írhatná le az életét, és nem úgy hogy közben karót volt kénytelen ledugni a torkán. Ma az is eszembeötlött, hogy mekkora gáz már, hogy az embernek lejjebb kell adnia az igényeit. Mert dolgozni kell, és nincs válogatási lehetőség főleg a világvége után kettővel. DE ezzel elég nagy problémát okoz az emberlánya saját magának is. Vegyük csak szerény személyem példáját. Több évig dolgoztam irodában, imádtam, az a nekem való munka. De az élet meg a sors meg a ki tudja még mi úgy hozta, hogy az elmúlt két évben a kereskedelemben tevékenykedtem, ami azért valljuk be hősiesen egy irodavezetői pozícióhoz képest lejjebb adás. És nem, basszottul nem arról van szó hogy én most lenézem a kereskedelemben dolgozókat, sőt éppen ellenkezőleg, ha tehetném biztos méginkább kiállnék értük, mert nem kis dolgot hajtanak végre sokszor lófaszra nem elegendő havi fizetésekért. Szóval az elmúlt két év ezzel ment el, nem kicsi agyilag tompulás lett a végeredmény, meg elég nagyfokú emberutálat (amit most azzal kezelek, hogy nem járok boltba :) . Most viszont szeretnék már irodában billentyűzetet püffölni minden nap, de valahol bár nagyon is jól tudom, hogy képes vagyok irodai munkát elvégezni, sőt tovább megyek kurva jó irodai rabszolga vagyok, de van egy de, egy nagy szálka, hogy hát izé, hogyis meg merjek-e egyáltalán olyan pozíciót megpályázni, amit eddig még nem csináltam? Anno simán ment, de most van bennem egy elég nagyfokú kishitűség, mert hát a kereskedelemben túl sok pozitív impulzus nem érte az embert, max. ha kijöhetett már a ketrecből. Önbizalomhiánnyal kurva nehéz eladható önéletrajzot és motivációs levelet operálni. Főleg, ha többet is kell, mert hát nem lehet ugyanazt írni mindenkinek totálisan. Úgyhogy ki van a fütykös nem kicsit. Sokat agyalok, hogy most akkor mi is lenne jó, egy nagyon kedves Pösti ismerősöm felajánlotta, hogy segít nézelődni, sőt egy ismerőse albérlőtársat keres. Nem tudom, komolyan, végülis megfordult Pöst a fejemben mégegyszer, hogy nagyképűen adok még egy esélyt, mert azért voltak jó hónapjaink anno, együtt, nekem meg Pestnek, meg Budának. :) De valamiért most azt mondanám, hogy inkább Győr felé mennék, de hogy menni tudjak pénzhez kell jutnom, hogy pénzhez jussak S.O.S melót kell találnom, ahol azért lehet is valamennyi pénzt keresni. Basszott szar ez a szitu, és így most ismét eljutok a forrásponthoz. Na igen, az exhez, akivel mostanában nincs kommunikáció, idén nem is igen volt. De persze ismét felüti a fejét a hiány nálam, mármint a személyének a hiánya. A rohadt ördögi kör, mert emiatt még aludni sem tudok mostanában, megállni, hogy ne írjak, ne hívjam nagyon nehéz feladat, mindezt úgy véghez vinni, hogy az egyik felem tudni véli, hogy már továbblépett, a másik felem, meg vár valami csodát. Ismét. Szerencse, hogy ilyen áldott jól összerakott fejem van, és még csak plusz impulzusért balfasz szappanoperákat sem kell néznem, hisz elég nagy szappanopera van a fejemben anélkül is. Éljen.
Na a másik, ha már előjött az ex kérdése, hogy most akkor ismerkedjek-e vagy még ne? Ki mondja meg itt a frankót, hogy mikor lehet már tovább lépni, vagy csak nézelődni? Bár egy kicsit tartok az újbóli ismerkedéstől, mert a hülyéket anno is előszeretettel bevonzottam, tuti ez most sem lenne másképp, de valamilyen szinten meg úgy gondolom, hogy kellene - hisz itthon túl sok impulzus nem ér (sajnos). Amitől tartok, és ez tuti benne van a hezitálásomban is, hogy mi van ha az exem profiljával összefutuk. Bár ha mindketten regisztrálunk már egy ilyen-olyan oldalra (plusz én amúgy is úgy érzem-hiszem-gondolom, hogy ő már továbblépett[női megérzés]), akkor egyikünknek sem lenne joga a másikat felelősségre vonni, hogy mit keres egy ilyen-olyan helyen. Remélem, lassan, de biztosan lemászik már rólam az elmúlt évek kaki rétege, mert már kezdem unni a szitut és csak BOLDOG AKAROK LENNI, ahogy azt anno 2010ből 2011-be átlépve ordítottam a Millenárison a HS7 koncerten, hát valahogy így:
